Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A társadalmi lélek és a tudomány a romantika tükrében

32 KORNIS GYULA terei. Lelkük ösztönszerűen visszariad a forradalmi eszméktől és tényektől: társadalmi származásuk és ebből folyó szellemi alkatuk a felvilágosodás elleni támadásra s a régi társadalmi rend és világnézet védelmére hangolja őket. Bonald már a forradalom idején a teokrácia alapján nyugvó monarchiát követeli vissza, majd a középkori eszmék rehisztorizálására tesz kísérletet. Maistre is színes nyelven s metsző logikával hirdeti ugyanezt az elvet: a nemzeteknek vissza kell térniök a középkori keresztény államformákhoz és társadalmi rendhez a pápaság szellemi vezetése alatt. Chateaubriand pedig a Le génié du Christianisme-ben (1800) a felvilágosodástól annyit támadott keresztény ség ragyogó apológiáját írja meg, nem annyira dogmatikai, mint esztétikai alapon. A tradicionalizmusnak ez a nagy sugalló erejű képviselője ihleti meg először Hugó Viktor és Lamartine lantját is. A romantikának, bármily sokféle szétágazása van, alapjellegét a felvilágosodás ésszerűségével szemben az érzelmi magatartás, mint a racionalizmusra való visszahatás, adja meg, mégpedig elsősorban esztétikai irányban, nemcsak a romantika francia úttörőinél, hanem az angol, német és olasz romantikusoknál is. A francia tradicionalisták nem az észnek konstruktív képességében, hanem a történet irracionális tényezőiben találják meg azokat az erőket, amelyek az emberiséget, a társadalom szerkezetét, az államot, a gazdasági életet, a művészetet, az irodalmat s a tudományt, az egész kultúrát mozgatják. Ez a felfogás nyilván a kor társadalmának érzelmi visszahatása az ész nevében végbevitt forradalmi tényekre. De ugyanezt az utat járják a német romantikusok is. Schmitt Carl kimutatja (Politische Romantik. 2. 1925.), hogy Müller A., Schlegel Fr., Brentano Cl. történeti felfogásának lényege a szentimentálizmus. A történet számukra elsősorban nem valóságértékénél fogva becses, hanem azért, mert esztétizáló fantáziájuknak alkalmat szolgáltat a meg termékeny ülésre. A romantika eszerint szubjektív okkazionalizmus az erősen érzelmi típusú egyének számára. Valóban a romantikusok sajátszerű értékelő magatartásában az esztétikai érték az értékek hierarchiájának tetőpontján áll. Ez nemcsak költői lendületükben és stílusukban nyilvánul