Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Tehetség és kiválogatás

FIGYELŐ KÉT KÖLTŐ EMLÉKEZETE. Az utolsó hetekben egymásután irodalmunknak két nagy értékét vesztettük el. Talán egy meggondolás enyhítheti mégis Babits és Végvári elhúnytánál érzett fájdalmunkat. A magyar sors, mely annyiszor tagadta meg, hogy nagy költőink tehetségük fogytáig végigfuthassák pályájukat, ezúttal nem volt annyira kegyetlen. Megengedte, hogy most elhúnyt két nagy költőnk küldetése az emberélet mértéke szerint se törjön meg túlkorán, befejezetlenül. Balassa 43 éves korában esik el Esztergomnál, Zrínyit 44 éves korában vadkan tépi szét, Csokonayt 32 éves korában elviszi a tüdővész, Petőfit 26 éves korában nyeli el a segesvári tömegsír, Madáchot 40 éves korában, alig nagy műve sikerének első örömében öli meg szívbaja, Ady sem éri el a negyven évet. Igaz, hogy bár alkotásuk, nyilván torzó maradt, valamennyien betöltötték nagy hivatásukat a magyar szellem történetében s az emberi, egyéni élet korai kialvásáért vigasztalást nyújt az az értékvalóság, amely életük eredményében halhatatlan. A nagy közösség a nemzet-család nagy fiai életét funkciójuk szemléletében érzi át s ez ad vigasztalást. A gyász fájdalmán erőt vesz, túlemelkedik a nemzet öröme az erőtadó kincsek bírásán. A mi feladatunk : lemérni vesztett nagyjaink életművének gazdag örökségét. Babits a tiszta költői szépség áldott szolgálatát, az örökszép áldozatos kultuszát jelenti abban a korban, amikor a magyar nemzet belső sorvadás, egy szépség nélküli ádáz küzdelem, majd a megalázottság, senyvedés, végül a hirtelen talpraszólító vihar idején szüntelenül keresi önmagát. Babits szakadékok felett a költészet aranyhídján vezeti át a nemzet Lelkét, vigyázva, hogy a Mély moraja ne hallatsszék erősen s hogy feledtesse azt a Szépség himnusza. Tudatosan néz el a nemzettest sebei felett, pedig fájdalma ott sajog az ő érzékeny lelke húrjaiban is, de nagy erőfeszítéssel követi felismert hivatását : a klasszikus lélek nyugalomformába rendelt fegyelmével, majd minden népek költői szépségei-