Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Tehetség és kiválogatás

TEHETSÉG ÉS KIVÁLOGATÁS 4T3 nak látszik. Ha igaza van a közvélekedésnek abban, hogy a tehetséges ember könnyebben tanul és többet tud, mint más, akkor nincs mit sürgetni. Szelekcióját intézményesen megvalósították már. Iskolarendszerünk, amely az oktatáson kívül — különösen vizsgáival — szelektál is, állandóan szűr és selejtez, míg az egyetemek kapuin ki nem bocsátja tanulóit. Helyesen tudja ez a rendszer, hogy a tehetség általános, mindenre kiterjedő jellegű. Kedvez az általános típusú iskoláknak az általános műveltség szelektáló szempontjából és ezért kevésbbé különíti el szakmák merev rácsával az élre irányuló emberi képességverseny fiatal indulóit. Nincs tehát egyéb feladat, mint hogy ezt a szisztémát javítsuk és tökéletesítsük, szempontjai közé pedig mindjobban bevonjuk a tehetségek kiválogatásával is törődő gondoskodást. Az iskolák mechanikus osztályozása azonban e funkciók betöltésénél sokszor használhatatlannak mutatkozik. Gondoljunk a rossz tanulónak bizonyult emberi kiválóságokra. Ép őket jellemezheti valami érthetetlennek látszó rendkívüliség, egyoldalú beirányzottság, mely köznapi értelemben visszataszító, vagy ferde hatást kelt. Elütő és zsúfolt anyag talál helyet a tantervekben. A tehetség, mely az egyéniség teljesítőképességével büszkélkedik, sokszor nem tud a lelkétől idegen ismeretvilágba és a sablonos vizsgarendszerek kereteibe illeszkedni. Vegyük hozzá még azt is, hogy az istenektől homlokon csókoltak néha legkevésbbé sem robosztus lelki alkatok, hanem az életnek magábafordult megfigyelői, akiktől hiába várja a közmondás, hogy kitörjenek. Világpolitikánk egyik nagy egyénisége könyvében helyesen mutat e szólásmód üres voltára. Hány elhivatott ember kallódik a köz kárára és hányat nyomnak el mesterségesen ! E kérdés megoldásának nehézsége általában abban jelentkezik, hogy miként lehet a rendkívülit a rendellenestől megkülönböztetni, hogy a homokkal ne szitálják ki az aranyat is. Iskolarendszerünk mechanizmusa itt többé-kevésbbé csődöt mond, annál inkább, mert értékelését túlnyomólag tudáselemekkel telíti. Hallottunk már tehetséges sikkasztóról, zseniálisan végrehajtott gyilkosságról. Egész biztos, hogy ebben az értelemben csak hasonlatként utalnak emberi magasrendűségre, mert mint