Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Tehetség és kiválogatás

4I4 IFJ. CSEPREGI-HORVÁTH JÁNOS tettének technikusa, lehet tehetséges a gonosztevő, de az ily elnevezés hiányérzetet kelt bennünk azonnal, amint e kifejezést hivatottsággal, társadalmi teljesítményekkel hozzuk vonatkozásba. Nem elég, hogy a tehetséges ember többet tudjon és egyéni alakítóerővel rendelkezzék, korcs, megbillent, vagyis nem igazi, amíg egyoldalúságát ki nem egészíti jellembeli súly, erkölcsi nyomaték, az «alkotó» képesség pozitív előjelei. Gazember csak képletesen nevezhető tehetségesnek. Hasonlóan negatív ítéletet érdemel az önzésre és öncélú érvényesülésre felvérteződött egyén. A pusztán tudásanyagra, vagy egyénies tettekre vonatkozó beirányzottság esetleg hasznossági értéket termel, etikai magaslatain azonban az ember önértéket teremt. Az etikumnak, moralitásnak feloldódása és társadalmi síkra történő átvetülése mutatja meg tehetségek szemmel felmérhető nyomait. Fogalmazásunkban tehát minden tehetségnek értelme, hogy közösségi szempontból hasznosítsa magát, ily értéket hordozzon, vagyis azon kívül, hogy morális, még altruista is legyen. Nem értékes tehetség az, aki elkülönül a közösségtől, szembefordul vele, függetleníti magát tőle. Az ily viselkedés álképleteket teremt. Kozmopolitára színezett kiválóság a ma nemzetire küzdelmei között alig képzelhető már el. Ellentmondana a jellembeli megbízhatóság feltételének. Mindenkinek valahová kell most tartoznia. Ezt érezte meg a magyarul nem tudó Liszt Ferenc is, midőn nacionális színét megvallotta. Emberi viszonylatban az etikum elsőszülöttségi jogot élvez minden más értékeléssel szemben. Kiválogatás, szelekció1 köznyelven annyit jelent, hogy minden helyre odavaló, hivatott embert állítanak. A hivatott ember alapfeltétele viszont a tehetség, ami a vezetésre képesítés alapfeltétele. A szelekció azonban nem személytelen működés: 1 A természet világában megvalósuló kiválogatás emberi szemmel mérve egyenlő a káosszal. Nyers erő, a véletlen és helyi adottságok döntik el növények, állatok fajtáinak terjeszkedését. Nem a kiválóbb, nemesebb, finomabb boldogul. A mindenki ellen irányuló ősi harcnak ugyanis nincs rendező elve. Ezt az elvet s vele együtt a mesterséges szelekciót az ember valósítja meg a természetben szempontjai és munkája bevonásával. Kiválogatja a céljaira alkalmas növényeket, állatfajokat és ezek útjából kipusztít minden burjánt és dudvát, minden vadonbeli útonállót.