Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A társadalmi lélek és a tudomány a romantika tükrében

3o KORNIS GYULA nosságban megy végbe. Ha azonban a történelemnek részletező és aprónlátó mikroszkópján át nézzük a társadalmi léleknek s a világképnek molekuláris szellemi változásait, a csendesnek látszó fejlődés sem egyéb, mint kis ugrásoknak-szakadásoknak, a szabad szem előtt alig feltűnő miniatűré-forradalmaknak láncolata. A nyilt forradalom viszont már a folytonosságnak mindenkitől látható megszakítása, nem apró ugrás, hanem hatalmas és erőszakos lépés, a szellemi-történeti fejlődés fonalának szétszakítása. A tudomány fejlődése viszonylag békés, lassú forradalom, a politikai forradalom ellenben az addig lefogott társadalmi erőknek elemi kitörése. A tudomány racionalizált világképének és értékrendszerének gyakorlati, társadalmi- politikai következményei is vannak: a régi társadalmi-állami rend történeti folytonosságának szétbomlasztása, a tudomány eszméinek merev és explozív forradalmi alkalmazása, erőszakos belenyúlás a meglévő államirendbe. A hatalmat az egyik társadalmi réteg erőszakkal a másiktól elragadja. Ilyenkor a társadalmi-állami viszonyok hirtelen megváltoznak: a forradalom nem egyéb, mint a társadalmi osztályoknak: a polgárságnak a nemesség, a proletariátusnak a polgárság ellen a hatalomért kitörő harca, amely a társadalom alapjait rázza meg s új struktúrát iparkodik neki az élet valamennyi területén adni: nemcsak a politikai erőhálózatban, hanem a kultúrának vallási művészeti, erkölcsi és tudományos ágaiban is új stílust akar teremteni. A forradalom vihara azután tovatűnik, de megmarad a kultúra és az élet stílusában kisebbnagyobb csapadéka: nemcsak a régit leromboló, hanem az újat építő elemei is beleszövődnek a további fejlődésbe. A pozitív elemek azonban a nagy, hatásos, romboló és viharos tünetek mellett kevésbbé hívják magukra a figyelmet: csendesen kapcsolódnak bele a fejlődés áramába. A francia forradalomból is megmaradt egy sereg eszme, amelyek később lehiggadt formában történetileg belerögződtek az európai kultúra fejlődésébe s a XIX. század szellemi arculatának kialakulásában hatékony erőkként közreműködtek. Mielőtt azonban a felvilágosodás tudománya és eszméi új erőre kaptak volna a XIX. században, ennek első évtizedeiben a francia forradalomra való visszahatásképen a társadalom lelke