Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Az ember, a gép s a társadalom

38o BORBÉLY MIHÁLY is lehet, nélküle nincsen sem közösség, sem civilizáció, talán emberi élet sem. Megbecsülni való tehát nemcsak a munkás, hanem a munka is, sőt ez talán kívánatos is lehet, bár lehet, hogy csak az ellenértéke miatt. De öröm? Ezt még az úgynevezett «munkaállam» s hívei sem hiszik el. Az úgynevezett munkaállam ugyanis — bár igyekszik némi mítoszt szőni a munka, de inkább a termelés köré — valójában a munkát, a testi munkát büntetésül alkalmazza. A mult század büntetőintézetei helyett ugyanis ma már megszületett a büntető munkatábor, ahol a büntetés legfőbb eszköze a munka. Méghozzá nem is a «lélekölő» gépi munka, hanem a legtermészetesebb s mindenféle gépellenség szemében a legkívánatosabb ősi kézi-, sőt földmunka. Hogy lehet azzal büntetni, ami öröm? A valóságban éppen az az állam, amelyre az úgynevezett «munkaállam» hívei olyan gyakran szeretnek hivatkozni, hatalmas gépi erőt állított szolgálatába. Minden termelőmunkát igyekszik gépesíteni annyira, hogy pl. a német parasztgazdaságok viszonylagos gépi ereje nagyobb, mint a legjobb magyar nagybirtoké, az iparban pedig ritka kivétel a kézműipari termelés, minden gépesítve van, különösen a hadsereg. Hogy ez helyes-e, avagy sem, az most nem kérdés, de a munkaállam, vagy éppen a «vissza a faluba» híveinek erre hivatkozni a legtisztább hipokrizis, miként az egész mozgalom az ! A gép munkát takarít meg, leveszi a nehéz testi munka terhét az ember vállairól. A 20 tonnát fe1 emelő s tovaszállító gőzdaru napi munkája legalább 400 rabszolga munkájával ér fel, a hajógépé pedig talán mégtöbb gályarabéval vagy hajóvontatóéval. A primitív empirizmus s a kegyes hipokrizis egyaránt azzal felel erre, hogy a gép ezzel a munkanélküliség okozója. Az állítás első pillanatra tényleg csábító, mégsem állja meg a helyét. A gép ugyanis új munkahelyet teremt, a gépet elő is kell állítani, gondozni kell stb. Azonkívül a gép olcsóbban termel s így emeli a fogyasztást is. Nem tudom, végzett-e valaki számítást arra vonatkozólag, hogy pl. kézi szövés-fonással a lakosság hány százalékának kellene foglalkoznia pl. Angliában vagy Németországban ahhoz, hogy előállítsa a legutóbbi békeév textilfogyasztását s a lakosság hányszorosára lenne szükség ahhoz, hogy kézimunkával állítsa elő az összes elfogyasztott javakat. Márpedig a fogyasztás nagyságát igazán senki sem kifogásolhatja, elég alacsony az