Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Az ember, a gép s a társadalom

AZ EMBER, A GÉP S A TÁRSADALOM 379 cikké lett. Hogy ízlésben vannak hibák, az természetesen nem a gép hibája, annál kevésbbé, mert nem is gép termeli ezeket. Miért nem ebbe az irányba terelődik az «egyéni munka vágya», ahelyett, hogy igyekszünk visszaterelni a kézműipar primitív anakronizmusába. A művészet természetesen nem gépesíthető, azt viszont senki soha nem is kívánta, de még a művészetnek sem árt a gép. Ne feledjük : az orgona s a zongora is gép s Bach azzal nem lett kisebb muzsikus, hogy gépre, orgonára írt zenét. A rádió s a grammofón sem árt a zenének s ha a tömegek ízlése rossz, az még csak azt sem jelenti, hogy romlik az ízlése. Egyébként is ennek sem a művészet, de nem is a gép az oka, hanem egyedül s kizárólag a népnevelés hibái s hiányai, hiszen a jóízlésű zenekedvelő grammot ónon is Mozartot hallgat s ha a többségnek a cigányzene kell is, arról igazán nem a grammofón tehet, az époly «gépiesen» Bartókot is játszana. Hogy a gépmunka egyhangú és lélekölő, az tagadhatatlan, de ez sem a gép, ez a munka hibája. A munka, a testi munka s különösen a nehéz testi munka lélekölő. De vájjon melyik mégis az emberibb : 12—16 óra hosszat «patriarchalisan» görnyedni a szövőszék mellett (ami különben szintén gép, csak éppen primitív és rossz gép), vagy 8 óra hosszat ellenőrizni a mechanikus szövőgépet? És mi a lélekölőbb : lakatosműhelyben változatos tárgyakat ugyan, de egyformán reszelni 12—16 óra hosszat, avagy futószalagon 8 órán át ugyanazt a munkamozdulatot végezni? Hogy ez is lélekölő, azt nem tagadja senki sem, de a megoldás nem a gép elpusztítása, hanem csakis a még rövidebb munkaidő, azaz még több gép ! Hogy a gépi munkából hiányzik a «munka öröme», az lehet, de miért lenne több öröme munkájában egy cipészsegédnek, mint egy cipőgyári gépmunkásnak? A mesternél, a vállalkozónál kétségtelenül megvan a «munka öröme», a más munkáján érzett öröm, öröm azon, hogy a készárut többért lehet eladni, mint amennyibe az anyag s a munkabér került. A munka különben nem is öröm s nem is nemesít. Ezt már csak azok hirdetik, akik nem dolgoznak vagy csak keveset s könnyűt, esetleg akik szórakozásból «művélik kertjüket)). Akit azonban nyom a munka terhe, az nem érzi annak örömét. A munka természetesen szükséges, igazi, sőt egyedüli érték