Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Nép, nemzet, állam viszonya ma

NÉP, NEMZET, ÁLLAM VISZONYA MA 15 Észrevehető, hogy itt fokról, rangról van szó az egész vonalon s ez a «fok» lehet igényelt (szubjektív) és valóságos (objektív) : ki tud ilyen fokot-rangot feltétlen objektivitással igazolni a történet ítélőszéke előtt? Elég-e, ha maga a nemzet önmagát minősíti, azaz legalább hivatásérzése szerint «nemzet»? Kétségtelen, ez az utóbbi fennáll s rendszerint találó életérzésre támaszkodik ; a cigány vagy vend nép nem fogja magát nemzetnek minősíteni. Röviden : nemzet az a nép, mely magát teljes történeti szerepre megérettnek tartja s ennek a történeti események tartósan nem mondanak ellent. így persze tudatában kell lennünk, hogy ama «történeti szerep» — mint fok, színvonal — pontosan le nem mérhető, a «szubjektivitás» bizonyos mértéke nullára nem redukálható ; emberi síkon vagyunk, ez nem is csoda, hanem épp természetes.1 Bizonyos, hogy van orosz nemzet, de csuvas nemzet nincs. Nehéz azonban a döntés abban, hogy ha angol nézőpontból ír nemzetiségről volt is szó, önállósági igény szempontjából nemzetnek nem mondhatja-e magát ma az ír. Mihelyt ugyanis történeti szerepre való kilátás bizonyos minimuma megvan, az illető nép már nemzetnek «tartja magát». Valóság és igény itt, úgy látszik, örök harcban állnak egymással. Mégis arra utalunk : nem épp az ily «határesetekre» kell tekintettel lennünk, mert vannak kétségtelen nemzetek ; ezekről kell alább szólnunk. Módszertanilag figyeljük meg, egy viszonyítás merült fel: a nemzetet viszonyítottuk lehetséges vagy való «történeti szerepéhez*. De az is viszonyítást rejt magában, hogy : a nemzetet az államhoz (állami önállósághoz) viszonyítva vesszük számba. E téren két, félrekanyarodó elméletre utalunk. Egyik a Mitscherlich2-féle : ez arra utal, nemzetet az állam tesz «nemzetté». 1 «Önálló történeti szerep» alapján nem lehetetlen, hogy pl. délafrikai angol, vagy ausztráliai nemzetről lehet majdan beszélnünk. Valószínű, hogy nem szociológusok, vagy politikusok, hanem történészek fognak vitatkozni azon, melyik nemzet, melyik nem. De épp a fenti «latens nemzete fogalma is komplikálja a dolgot. Történésznek eszébe sem jut, hogy (orosz fennhatóság ellenére) mindvégig egységesen folytonos lengyel «nemzeti történelemről* ne beszéljen. (Erről alább a folytonosság kérdését.) 2 V. ö. Nationalismus, 2. kiad. 1929.