Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Nép, nemzet, állam viszonya ma

DÍKÁNY ISTVÁN melyik «fok» az, ahol a nemzetiség «már» nemzetnek mondható. A csehek pl. kulturális múltjukra hivatkoztak 1920 körül, világtörténeti szerepükre (husszitizmus stb.) s ezzel igazolták azt, hogy ők már régóta «nemzetnek» tekintendők.1 A régi Ausztriában a cseh egyike volt a nemzetiségeknek. A 19. század végén s a jelen század elején az a nép tekintendő nemzetiségnek, amely önálló államalakításig nem jutott el, tehát «nemzet minus önálló államiság*) ;2 vagy politikailag függő helyzetben lévő népcsoport. A nemzetből itt hiányzik egy fejlődési fok : a politikai, a nemzetben pedig ez is megvan : a nemzet önálló, maga intézi a sorsát. Talán így lehet a lényegét kifejezni : saját történeti szerepe van s tudatosan élheti a maga életét. Ez alapon — ha a szóhasználat valóban a történeti jelenség elevenére tapint — mondhatni : a lengyel az orosz birodalomban 1918-ig «nemzetiség» volt, s 1939 óta a német birodalomban ismét nemzetiség lett, közben pedig nemzet. Ugyanez mondható a csehről. Kérdezzük, mondható-e ugyanígy : az erdélyi magyar «nemzetiség» volt, ma Észak-Erdélyben ismét része a nemzetnek? Érezhető, hogy itt valami nincs rendben ; vannak ugyanis (sit venia verbo) lappangó nemzetek, amelyek akkor sem szűnnek meg nemzetlétükben, amikor elvesztik önálló államiságukat. A magyar az abszolutizmus korában volt ily helyzetben, mikor is a politikai önállóságnak csak ideiglenes megszűnéséről volt szó. Úgy tehát: a nemzet az, amely az önálló — és jelentős — történeti (egyben politikai) szerep tudatában él, erre be van állítva ; végül is a nemzet hivatástudatában, beállítottságában, mentalitásában önálló és történetileg jelentős szerepű.3 1 így érvelt előttem — helyeslőleg — 1928-ban a párisi egyetemen L. Bourgeois professzor. 2 Megemlíthetjük, hogy a nemzetiség ilyen magyarázata a szó mai értelmét kívánja tisztázni és ez a jelentés esetleg 2—3 évtized alatt változik, mint már változott is. Továbbá, fel lehet vetni a kérdést, hogy egy merev meghatározás esetleg nem felel meg a történet nagyszámú variánsainak, az élet bonyolultságának és sokarcúságának, úgy hogy itt alkalmasabb egy rugékonyabb típus-fogalom használata. Ezzel azonban túl is lőhetünk a célon. Jobbnak véljük határozott szó-jelentés előtérbe helyezését, de a következőben már kissé hajlékonyabbá is tehetjük. 3 «A nemzetnek — írja Ottlik L. — be kell bizonyítania a világ előtt, hogy politikai öntudata nem csupán nagyzolás és illúzió.» Nemzet és nemzetiség. Lugoj. 1930- 3- 1.