Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve. XXVIII. évfolyam. Szerkeszti: Illyefalvi I. Lajos dr. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala. 1940.

l6o KÖNYVISMERTETÉSEK Jellemző tünete a fővárosi lakásviszonyok alakulásának . a konyha nélküli lakások számának növekedése. Azok az adatok, amelyek szerint az ilyen konyhanélküli lakások főleg a szegényebb néprétegektől lakott kerületekben terjednek, ahol a csak konyhából álló lakások száma is magas, arra vallanak, hogy itt tulaj donképen a régi lakások megosztása, kettéválasztása folyik a széles tömegek lakásigényének kielégítése érdekében, ami a tömegek életszínvonalának hanyatlását kísérő kedvezőtlen folyamat. A budapesti lakásínségnek egyik elszomorító tünete ez, mert azt mutatja, hogy a fővárosi lakásépítkezés üteme nem bír lépést tartani a bevándorló népesség szükségleteivel. Annak ellenére, hogy 1920 óta mintegy 72 ezerrel nőtt Budapesten a rendes lakások száma, semmivel sem enyhül e széles rétegek lakáshelyzete, mert ugyanezen idő alatt csaknem 190 ezerrel szaporodott a népesség is a fővárosban úgy, hogy az évenkint előállított lakások száma nem tudja kielégíteni az egyre növekvő keresletet. Ennek következtében óriási tömegek élnek még ma is albérleti lakásokban. A nagy kereslet következtében az albérlős lakások száma 1910-hez viszonyítva mintegy 435-el emelkedett Budapesten, sőt 1925 óta, amikor csak 40.882 volt az ilyen lakások száma, majdnem 12 ezer a növekedés. Az 1939. évben az 52.176 albérlőt tartó lakásban nem kevesebb, mint 73.788 lakosa élt Budapestnek. De még megdöbbentőbb az az adat, hogy 45.422 budapesti polgárnak csak ágybérletre telt, ezek között 38.768 keresőnek. Olyan nagy tömegnek tehát, amely az albérlőkkel együtt több, mint 100 ezer főnyi rétegét képviseli Budapest népességének. Ez az egy szám is mutatja, milyen óriási feladatok vannak még megoldatlanul a széles néprétegek lakásigényeinek kielégítése terén Budapesten. Ez a joggal kedvezőtlennek mondható helyzet kényszeríti aztán a szegényebb sorsú lakásbérlőket és háztulajdonosokat amúgyis szűkös bérleteik, illetőleg lakásaik megosztására, különösen a munkáslakta külső városrészeken, ahol a lakások zsúfoltsága már eddig is messze meghaladta az erkölcsi és higiénikus szempontból kívánatos mértéket. A jobbmódú városrészekben viszont a háztartás gondját elvető konyhanélküli garszonlakások száma szaporodik növekvő mértékben. A szociológiai érdekességű adatokon kívül rendkívüli bőséges tájékoztatást találunk még az új Évkönyvben a főváros közigazgatásáról, közbiztonságáról, közművelődéséről és arról a nagyarányú szociális tevékenységről is, amelyet a főváros vezetősége az elesett néprétegek támogatása érdekében folytat. Áfra Nagy János