Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve. XXVIII. évfolyam. Szerkeszti: Illyefalvi I. Lajos dr. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala. 1940.

KÖNYVISMERTETÉSEK 161 Martin P. Nilsson: Greek Popular Religion. Newyork, Columbia University Press 1940, XVIII -f 166 lap. Ára $ 2-50. Népvalláson szerzőnk is — felfogásunkkal egyezően (v. ö. Vallás és «nép»; Szellem és Élet Könyvtára Új sorozat 7. sz., 1939) — olyan sajátos rituális cselekedetek, szokások és formulák összességét érti, amelyek a legáltalánosabban emberiekhez tartozván, a legmakacsabbul — «örökké» — látszanak élni. («Religion at all», «which corresponds to deep-lying ideas and needs of humanity.») Az ilyen tetteknek a lényege viszont (érthetően) nem merülhet ki annyiban, hogy továbbvitettek, átvétettek vagy ad hoc feltaláltattak ; ennek a lényegnek belső természetünkben, abban a tényben kell rejlenié, hogy a dromenon vagy legomenon valójában emberszerűek. A jelentőségük szükségképen lesz elsősorban biológiai: az emberileg mindig legmegfelelőbb (tehát az alapjában épúgy nem azonos mint nem új, hanem csak hasonló módon történő) formátöltés által, vitálisán gátló lelki bénulásokat kell megszüntetniök. Ez az első érdemleges kísérlet a régi Görögország népvallásának felkutatására és összeáUítására, szociológiai szempontból is nagy fontosságú és ezt a fontosságot Nilsson kellőképen hangsúlyozta is. Ezért kell munkájával ezen a helyen is foglalkoznunk.1 Az ismertebb vallások közül éppen a görög talán legjobban mutatja a politikai élettel való legszorosabb összeforrottságát. Sehol nem olyan kézzelfogható, mint ennek a hamisítatlan történetében, hogy az igazi népvallás csak elemien közös életfeltételeknek, helyzetek megismétlődésének a függvénye és hogy bizonyos morális-szociális «gondolatok» egyszerre formálják egy társadalom életét és provokálják mint vallásosak, megfelelő istenek védnökségét. így elégítették ki — például — a kis görög városállamok gyülekezései (panegyreis) félreérthetetlen módon egyszerre lakosságaiknak istentiszteleti és társadalmi szükségleteit. Sőt, — bár Nilsson nem jutott el ennek kifejtéséig, — úgy kellett lennie, hogy éppen ezeknek a régtől folyó, később szervezett és hivatalosan gyakorolt összegyűléseknek ősformái vagyis a legrégibb görögségnek a közösségteremtésre önkénytelenül irányuló, legrégibb ösztönös törekvései voltak az a mozzanat, amely egyfelől a tisztelendő isteneket, másfelől a jobb társadalmi rendet eredetileg nyilván elsősorban segítette életrehívni, így azonban természetes, ha a görög élet- és társadalmi for1 Általános és főleg vallástörténeti jelentőségéhez 1. Archívum Philologicum 1941Társadalomtudomány. II