Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A birói és közigazgatási funkció szociológiájához. Az igazságügyminiszter véleményező szerepe a közigazgatásban

140 FIGYELŐ mindenekfelett nem a tények és a szabályok magukban érdeklik, hanem érdekli az, hogy azt a tényállást, melyre egy jogszabályt vonatkoztat, minden oldalról körülhatárolja, s azokat a normatív következményeket, melyeket ez a tényállás magában hordoz, kimerítően tisztázza. Ezért nem szereti, ha töredékes tényállás mellett elvont és kiszakított jogi kérdéseket intéznek hozzá : ilyenkor a homályos tényállást elhatárolni és tisztázni igyekszik, a téves jogi felfogás alapján vagy a tényálláshoz viszonyítva rosszul feltett kérdésről visszamegy az egész befolyással bíró szabályanyagra, — egyszóval iparkodik az egész ügyet ténybeli és jogi szempontból «körüljárni», nehogy homályos tényállás és kiszakított jogi kérdés alapján hozott határozatát utóbb teljes tényállás mellett vagy másirányú jogi megítélés során azzal szögezzék vele szembe, hogy «ebben az ügyben» már állást foglalt. Ezért nem áll meg az ítélő jogászi tevékenység — ha külön jogi korlátokat nem állítanak eléje — a különböző jogterületek, mint magánjog és közigazgatási jog nem is mindig éles határainál; ezért áll meg viszont magától is ott, ahol már nem az esetnek általános szabály alá vonásáról van szó, hanem politikai indokból, célszerűségből vagy szociális jótékonyságból fakadó egyszeri, önkényes döntésről. Mindkét esetben precedenseinek tisztaságát és tekintélyét őrzi az ítélő jogász. Ilyen módon a jogi vélemény is idővel kötelező erőhöz jut egyrészt azért, mert a véleményadó szerv a véleménykérő hatósággal szemben bizonyos függetlenséggel és tekintéllyel bír, másrészt azért, mert a véleménykérő hatóság jog szerinti határozatot akar hozni, tehát a vélemény elvetésének felelősségét nem szívesen vállalja. A véleményező tevékenység belső tendenciáin kívül kétségtelenül a vonatkozó joganyag természetében rejlik a másik ok, mely az igazságügyminiszter közigazgatási véleményező hatáskörének kifejlődését előidézte. Ez a joganyag egészében megérett a közigazgatási bíráskodásra. Egy része azért, mert benne nem a közérdeknek esetről esetre való védelme, hanem a tiszta jogszabály alkalmazás szempontja az uralkodó (anyakönyvi jog, díj- és illetékügy), más része azért, mert szoros kapcsolatban van a magánjog különböző területeivel (gyámügy, anyakönyvi jog, egyesületi jog), ismét más része azért, mert alanyi jogokat keletkeztető joghatásokkal kapcsolatos (építési, közterülethasználati ügyek). De mindezektől eltekintve is, azóta, hogy az 1929 : XXX. t.-c. a harmadfokú jogorvoslat lehetőségét a közigazgatásban a jogsértés és a hatáskörtúllépés eseteire, vagyis a tiszta jogkérdésre korlátozta, a harmadfokú közigazgatási határozathozatal ügykörét egészében is sokkal