Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A birói és közigazgatási funkció szociológiájához. Az igazságügyminiszter véleményező szerepe a közigazgatásban

FIGYELŐ 141 célszerűbben láthatja el egy tisztán jogalkalmazást végző hatóság, mint a szakminiszter. Mindez elegendően indokolja, hogy miért fejlődött ki ez a véleményezés formájában megjelenő közigazgatási bíráskodás, de nem magyarázza meg, hogy ez miért az igazságügyminisztérium kebelében történt. Ennek mélyebben fekvő, a közigazgatás s közigazgatásunk sajátos természetében rejlő oka van. Egy modern közigazgatás jósága — demokráciában és diktatúrában egyaránt — elsősorban azon az egyensúlyon nyugszik, mely benne a közérdek szolgálatának szelleme és a tiszta jogalkalmazás szelleme között ki tud alakulni. Ez az egyensúly azonban könnyen eltolódik azáltal, hogy a közigazgatás a megvalósítandó közérdekű vagy annak tekintett célt oly mértékben magáévá teszi, hogy az egyesek jogérvényesítő és jogorvoslatot kereső lépéseit nem a jogbiztonság továbbfejlődésének fontos tényezőinek tekinti, hanem inkább a közérdek akadályozásaként vagy meghiúsításaként ítéli meg. Közigazgatásunk erre azért is hajlik, mert a közérdeknek esetről-esetre való érvényesítését könnyebben összekapcsolhatja személyes hatalomgyakorlással, míg erre a jogszabályok személytelen alkalmazásánál kevesebb lehetőség nyílik. Ilyen körülmények között a jogalkalmazás és jogértelmezés lelki beállítottsága a közigazgatáson belül általában nehezebben jut különös becsüléshez, s így nehezebben alakul ki oly személyi gárda, mely a magasabbfokú közigazgatási jogértelmezés és precedensalkotás munkájának ellátására időt és erőt szentelhetne. Ez az oka annak, hogy a magasabbfokú közigazgatási jogértelmezés során felmerülő elvi kérdések eldöntésében nálunk az igazságügy miniszter ilyen szerepet kapott. A fentiekben ismertetett tények jogpolitikai tanulsága az, hogy a közigazgatási bíráskodás régóta tervbe vett reformja során az alsóbbfokú közigazgatási bíráskodás bevezetésén kívül a közigazgatási bíráskodás további kiterjesztése is aktuális, s ezzel kapcsolatban célszerűen hasznosítani kellene azt a tapasztalattömeget és precedensanyagot is, mely az igazságügyminiszter véleményezői tevékenységének fejlődése során felgyülemlett. A közigazgatást bíráskodás kiterjesztésének útjában azonban olyan akadályok vannak, melyek nem annyira technikai, hanem inkább ideológiai természetűek. Ilyen mindenekelőtt az a közhit, hogy a közigazgatási bíráskodás létrejövetelére és kiterjesztésére irányuló tendencia szoros kapcsolatban van az alanyi jogok mindenekfeletti védelmére törekvő jogállam liberális eszmekörével. Valójában a jogállam ideológiája nem annyira a közigazgatási bíráskodás kiterjesztésére,