Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A birói és közigazgatási funkció szociológiájához. Az igazságügyminiszter véleményező szerepe a közigazgatásban

FIGYELŐ 137 járás ilyenmódon mindinkább hasonlítani kezdett egy — közvetett és írásbeli, de mégis — bírói eljáráshoz. Érdemben pedig kezdettől fogva bírói szellem érvényesült a vélemények adásánál. Az igazságügyminiszter ugyanis véleményeiben a fennálló jog alkalmazására és értelmezésére szorítkozott s e tekintetben — alig lévén a keze megkötve — megfelelően nagyvonalú lehetett ; viszont következetesen elvonatkozott a politikai szempontoktól, igen logikusan abból indulva ki, hogy ezeket a társminisztériumok az igazságügyminiszter közreműködése nélkül is érvényesíteni tudják. Sőt arra is volt eset a véleményezés hosszú története során, hogy az igazságügyminiszter megtagadta a véleményadást, midőn a megkereső hatóság kifejezetten közölte, hogy politikai okokból az igazságügyminiszter jogi álláspontjával ellentétben akar határozni, s csupán a jogi indokoláshoz kér segítséget. Ebben az elutasításban az jut kifejezésre, hogy az igazságügyminiszter nem jogászi segédhivatala a többi minisztériumnak, hanem jogszolgáltatási fórum. Csak az a különbség, hogy döntéséhez formai értelemben vett kötelező erő, vagy jogerő nem fűződik. A társminisztériumok azonban rendszerint akkor kérnek az igazságügyminisztertől véleményt, amikor mindenekelőtt jog szerint akarnak határozni, s ha már a határozás felelősségét is meg óhajtják osztani az igazságügyminiszterrel, természetesen még kevésbbé szívesen veszik magukra a nyert véleménnyel ellentétben való határozás felelősségét : gyakorlatilag az a helyzet, hogy a nyert véleményt, elenyésző kivételektől eltekintve, magukévá teszik és annak értelmében határoznak. Van tehát valamilyen jogi hatálya ezeknek a véleményeknek, ha az nem is nevezhető kötelező erőnek. A kötelező erő irányában való fejlődés akkor jutna döntő stádiumba, ha bizonyos jogforrások kifejezetten utalnának az igazságügyminiszter véleményező tevékenységére s a vélemények kikérését egyes esetekben elő is írnák. Az igazságügyminisztérium véleményeiben kifejezésre jutó jogi állásfoglalások általában érvényesülnek a gyámügyek, építési, városrendezési és közterülethasználati ügyek, valamint anyakönyvi ügyek harmadfokú elintézésénél, ezenfelül sok részletkérdésben érvényesülnek az állampolgársági jog, az egyesületi jog, az önkormányzatok feletti vagyonfelügyelet, a vallásügyi közigazgatás, a díj- és illetékügy, egyes iparrendészeti kérdések és közigazgatási kihágások stb. területein. Ezeken a területeken tehát valójában egy véleményezés formájában megjelenő s gyakorlatilag eredményesen működő közigazgatási bíráskodás folyik, melyet a magyar közigazgatás, az erre irányuló szükséglet nyomása alatt, hall-