Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - A köznevelésügyi deficit társadalmi okai. (Egy elfeledett nevelésszociológiai probléma.)

50 DÉKÁNY ISTVÁN ember élete : a közösségek ((évszázadokban gondolkodnak*), meg is van az érzékük az egyes ember 2—2% évtizedet jelentő fejlesztésének, nevelésének kérdése iránt. <dgazi nevelők* tehát a nagy élettávlatú közösségek, illetve az ezeken felépülő állam és az egyház. A közösségek 1. különös jelentőségű «nevelési környezetei* jelentenek, 2. nevelési ambíciót mutatnak. Vájjon épp ezért «iskolafenntartóknak» tekintendők-e? Nem mind. Ez a kérdés voltakép egyszerű : csak azok iskolafenntartók, akik bírják az iskola terhét ; ezek pedig a nagyméretű közösségek ; ilyenek a nagyobbméretű községek, városok, erkölcsi testületek, az állam és az Egyház. Általában : csak erkölcsi jellegű, erkölcsi étoszt hordozó egységek lehetnek iskolafenntartók, és azok, akiknek nemcsak az ambíciójuk van meg iskola fenntartására, de az erejük is megvan hozzá. Elképzelhető tehát, hogy szülők (családok) szövetkezeti alapon tartanak fenn iskolát ; az is elképzelhető, hogy egy dúsgazdag, arisztokratacsalád stb. Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy iskolafenntartó mindig az olyan testület (közösség), amelynek nagyobb és állandó jövedelemforrása van, nem túlságosan terheli meg az iskolafenntartás. Látható : a nevelő-közösség fogalma tágabb, mint az iskolafenntartó fogalma ; viszont ezek azok között keresendők. Még egy mozzanatra kell felfigyelnünk: a közösségek nagy ságmér étére. Feltűnik itt az, hogy a) minél nagyobbméretű egy közösség, annál sokoldalúbb és nagyobb lehet annak a kulturális hagyományanyaga ; ilyen pl. az Egyház, a nemzet, az állam. A nagyméretű, «történeti» szerepű közösségek viszont olyanok lehetnek, hogy — túlságosan extenzívek lévén — kissé szétesnek és intenzív életet, mely a neveléshez szükséges, nem fejlesztenek ki. Egy nagy párt pl. rendesen extenzív és nem hajlik nevelésre. b) Minél kisebbek a közösségek, annál inkább intenzív életet hordoznak; ilyenek pl. a családok, sőt a szekták is, néha az úgynevezett kisebbségek1 — ezek is nagyon ügyelnek kulturális erejük fenntartására, annál inkább, minél inkább le 1 V. ö. A kisebbségi lélek. Budapesti Szemle, 1939. évfolyam.