Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - A köznevelésügyi deficit társadalmi okai. (Egy elfeledett nevelésszociológiai probléma.)

A KŐZNEVELÉSÜGYI DEFICIT TÁRSADALMI OKAI 51 vannak szorítva a közélet teréről. A kisebb, azaz intenzívebb életet élő társadalmi egységek egyben könnyen áttekinthetők, ezerféle okulással szolgálnak a gyermekeknek ; az ifjak közvetlenebbül beleérezhetik magukat az intenzív életet élő egységek világába és így az intenzív, kisebb egységek «gyermekközelieknek» mondhatók. Ilyen az Egyház is : nagyon gondol a gyermekre és a családokra, hiszen élete a lélek gondozásában áll; innen az Egyház kifejezett nevelő-ambíciója és évezredes nevelőmüvészete is. Ellenben az állam már a történet eddigi tanúskodása szerint — nem elsősorban a nevelés kérdésének él; az állam sokkal inkább hatalmi szervezet, mintsem hogy a gyermeki lélek és a család foglalja le a főgondját. Röviden : a közösségek, az állam és az Egyház nem egyforma arányban szerepelnek a nevelés terén ; erejük, nevelőmüvészetük és nevelési ambícióik is különbözők. III. Hol és miért van köznevelési deficit? Mi ennek a deficitnek társadalmi oka? Erre nézve is csak a főmozzanatokat jelöljük ki. 1. A közösségek, mindenek előtt sokcélüak lévén, roppant élettapasztalatokat gyűjtenek ; nagy kulturális anyagot hordoznak ; «teljes életkörnyezetet» jelentenek ; — ámde túl vannak terhelve ma ezer életproblémával, úgyhogy szinte egyre kevesebb figyelem esik a nevelésre. Gondoljunk csak a nevelésben legközvetlenebbül érdekelt családok mai helyzetére. Minő hatalmas mértékben túl vannak ezek terhelve ! Nehéz a megélhetés és a társadalmi «színvonal* tartása egy elszegényedő, háború utáni vagy éppen háborús világban. A család nincs mindig együtt, a családapa rendesen csak este látható, mikor is fáradtan tér haza napi munkája után. Intő példát adnak elénk az Amerikai Egyesült Államok. A szabad versenyben túlbuzgó családfenntartó apa este minden kulturális gondolat megértése számára hasznavehetetlen Amerikában ; innen van, hogy a szellemi művelődés hordozói ott már jobbára nők, férfiak egyre ritkábban. A családanya kény4