Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - IDŐSZERŰ GONDOLATOK A NÉPESEDÉSRŐL

IDŐSZERŰ GONDOLATOK A NÉPESEDÉSRŐL 45 (Máté 7, 5.) Képmutatás a túlnépesedést felelőssé tenni a közboldogtalanságért mindaddig, amíg mindent elkövetünk arra, hogy a népesség lehető rosszul érezze magát, tekintet nélkül arra, hogy adott helyen sok vagy kevés ember él. Semmi kifogásunk nincs az eüen, hogyha akkor fogják megállapítani azt, hogy «túlsok az ember», ha 1. a föld és általában a termelés színhelyének a közület érdekében álló kihasználása intézményesen biztosítódik és a nem-termelés szabadságában és a felelőtlenségben rejlő spekulatív elem kiküszöbölődik a jövedelemeloszlásnak organikusan ezzel járó javulásával, a meg nem szolgált jövedelemkülönbségek csökkenésével és a termelés hozadékára nehezedő adók egyidejű leszállításával karöltve. 2. Ha az anyagi termelésben részt nem vevő rétegek (bürokrácia és katonaság) súlya kellő mértékre szállítódik le. 3. Ha a vámtételek árudrágító és területi munkamegosztást gátló rendszerével fokozatosan szakítunk, vagy legalábbis egy generális államközi szerződésláncolattal — mondjuk — a mainak felére leszállítjuk a tételek nagyságát, a vásárlóerő hatalmas javulásának üdvére. 4. Ha a kartellizáló törekvések lelke mélyén rejtőző monopólium-elvnek gyökeresen és minden vonalon hadat üzenünk, kiküszöbölve haszonélvezőinek kis és kárvallottjainak nagy táborát. 5. Ha a vándorlási tilalmakat, amelyek a nemzetek közötd életszínvonalkülönbségeket kiélezik és sokszor előidézik, megszüntetjük. 6. Ha a természetes geográfiai egységek ismét államegységekké integrálódnak, és az emberek érvényesülésének a nemzetiségi, faji hovatartozás nem lesz többé egyrészt feszültségeket és másrészt száz forrásból fakadó és vészt jósló formákban megnyilvánuló retorziókat kiváltó gátja. 7. Ha az eszmények rangsorának mai anarchiájában a matéria hátrább kerül és hogyha a kézzelfogható, holt tárgyak szeretetének igája meglazul, a felelősség eszménye pedig megerősödik. Ismételjük, ha mindezek után is tsok lesz az ember*, akkor készséggel járnám Canossa útját. Addig nem vallhatok mást,