Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - IDŐSZERŰ GONDOLATOK A NÉPESEDÉSRŐL

44 SCHNELLER KAROLY : IDŐSZERŰ GONDOLATOK A NÉPESEDÉSRŐL mint azt, hogy «a vádlott ma csak bűnbak». Megengedjük, hogy a népesség száma nem oszlik el teljes harmóniában a területenkint különböző népességbefogadó kapacitással; de hogy ez így van és hogy a természetes kiegyenlítődés útjai mindinkább elakadnak, abban nagy részük van a felsorolt és a népesség zsúfoltságának látszatát megteremtő okoknak. A kontinenseket, sőt lehetőleg az egész földet — mint «életteret» — egységben kell szemlélnünk. A föld népsűrűsége felettébb egyenlőtlen, de — s ez a lényeges! — még az eltérő emberbefogadási képességhez mérten is nagyon egyenetlen. A felsorolt akadályok éppen ezeket az egyenlőtlenségeket konzerválják és fokozzák. Akaratlanul is. Természetesen ezzel együtt a telítettség érzését és az ütközésekre vezető kollektív elégületlenséget konzerválják. Persze, könnyebb azt mondani — s még megtenni is —, hogy apasszuk az emberek számát, semmint az emberek helyéi szaporítani, az emberek tűrhetőbb együttélését biztosítani. Az előbbihez csak egy kis technika kell és sikerekkel kecsegtető propaganda ; az utóbbihoz áldozatokra is hajlandó és hipokrízistől ment, okos szeretet. Akik nem emberi képességekből, de helyzeti előnyökből származó életszínvonalkülönbségeket örök időkre konzerválni akarnak, akik a természetadta kincsekhez férést gátolják, akik a hypertrófiára hajló állami szervezetet az elzárkózás és a harc kimondott eszközének tekintik : azokat az élet nem fogja konzerválni, mert az ilyenek az élet ellenségei. Élés helyett vegetálni lehet, de nem szabad. A földet életteljesebbé és lakhatóbbá tenni szabad is és — a sok vonatkozásban való visszakanyarodás óriási nehézségeit le nem becsülve bár — lehet is ! Schneller Károly