Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - IDŐSZERŰ GONDOLATOK A NÉPESEDÉSRŐL

42 SCHNELLER KÁROLY sokalló közvélemény és közérzület ennek a kornak talán legnagyobb betegsége vagy — mondjuk — kórtünete. Ha azután történetesen az állam az adórendszerével, a vállalat vezetője a munkaszerződés hatalmával, a háziúr a lakó kiválasztásával, az örökösödési jog a kevésgyermekűség hiánytalan meg jutalmazásával is segítségére siet a gyermekellenes neuraszténiának, akkor befejezett a kórkép : a kevés gyermek is soknak tűnik, s a talmi értékekért folyó hajsza kiélezettnek, a versengés tűrhetetlennek. (Ezt akarják még fokozni a több-ember ideplántálásával? !) A luxus az ideálokban megszegényedő korszakok tünékeny kábítószere. Ezért — mint az ópiumért — minden árat megadnak. Hiszen mivel takarjuk az ürességet? ! Érte fel lehet áldozni a szolidítást, a családi tisztességet és a jövő magvát : a gyermeket is. íme, ismét egy forrás, amely mellett megállva eltűnődhetünk azon, hogy a népességgel való telítettség érzése mennyire szubjektív valami, s mennyire nem szabad hitelt adnunk a gyermekszámot sokalló közvélemény sugallatainak, értve ezalatt t. i. a köz azon nem kicsinylendő részének a véleményét, amelynek pl. oly mély pillantású és nemes humanitású író is szószólójává szegődik, mint amilyen Zilahy Lajos, aki a Stúdió hanglemezén megörökített nyilatkozatában a túlnépesedést jelölte meg a bajok bajának, s a mostani háború után kialakuló új világtól főleg a születési arány anarchiájának a szabályozását várja. Nem kételkedve abban, hogy a világnak vannak olyan tájai, ahol többen születnek talán, semmint kellene, felettébb nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy vannak viszont hatalmas területek, ahol sokkal kevesebb gyermek születik, semmint születhetnék. A mondottak után azonban nem szorul bizonyításra, hogy nagyon, de nagyon sokféle «anarchiát» kellene és lehetne megszüntetni előbb ; olyanokat, amelyek nyilvánvalóbban kezünk ügyébe esnek. * * * Amit itt hat pontban felhoztunk — valójában csak hevenyészve és a bizonyító anyaggal való túlterhelést tudatosan kerülve —, az elég bizonyíték és indíték arra, hogy «képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának a szemébők.