Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - IDŐSZERŰ GONDOLATOK A NÉPESEDÉSRŐL

IDŐSZERŰ GONDOLATOK A NÉPESEDÉSRŐL 41 és ideget fogyasztó korrupció : mind ezernyi csatornán keresztül csökkentette a magyarság életterét s keltette az ottani magyarságban a feleslegesség érzetét. Ha nem tanulhatok ott, ahol szeretnék, ha nem helyezkedhetem el azon a pályán, amelyiken a legtöbbet teljesíthetem, ha nem vehetek földet, amikor pedig ahhoz értek, akkor felesleges vagyok. A «sok ember* téves képzete így is születhetik. Persze, bénította ez a sorsközösséget számos, személyes és egyéb vonatkozásokon keresztül érző csonkaországi magyarság erejét is. Izgalmak, forgalmikereskedelmi retorziók, magától értetődő revíziós mozgalmak, fegyverkezések indulhatnak el útjukra az élettérszűkítés ezen bűnéből. E bajok terhét persze azután már az az állam is viselni kénytelen, amelyet a denacionalizálás egekbe kiáltó eszközei miatt a felelősség terhel. És így nagy területeken támad feszültség, az a látszat, hogy valóban túlsók az ember, pedig csak az emberiesség kevés és túlsók az embertelenség. 6. Hogy a közgondolkozás átalakulása, ideálok összeomlása, az élet céljáról vallott felfogások zavarai, a pesszimizmusoptimizmus harcának sűrű váltakozása módosíthatja a szubjektív életteret; az életlehetőségek nagyságáról kialakuló közvéleményt, az alig szenved kétséget. Ha nem hiszek abban, hogy érdemes e földi életet megharcolni és nem bízom abban, hogy utódomnak legalább lesz itt annyi keresni valója, mint nekem, akkor ez mérsékelni fogja a vágyat az utód iránt, és már a 2-ik, 3-ik gyermek túlsóknak, «hivatlan vendég»-nek fog érződni az élet szűkösen terített asztalán. Ha az ideáloktól megfosztott ember az egyéni és kollektív kiábrándulások csúszdáján is összerázódva reá ún a «sub specie aeternitatis* szembenállás talán valójában meg sem kóstolt ízére és a matéria uralma alá kerül, akkor a «tárgyak szeretete» háttérbe szorítja a szeretet méltóbb tárgyát : a gyermek utáni vágyat és a szórakozás, a perzsa, az autó, az utazás, a luxus-eb szükségletté, a gyermek pedig luxussá válik, az emelkedést és a nyugodt életet zavaró olyan többletté, amit már nem bír meg a szükségletté avanzsált luxus. Az ideáloktól fosztottság hallatlanul széleskörű (jóllehet a keresés és a nyugtalanság éppen nem kicsiny korunkban), s így a gyermek : a jövő ideája és értelme értelmét veszti. Ahol minden a ma, mit keres ott a holnap? ! A gyermeket