Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - SUMMI PONTIFICATUS

íS HORVÁTH BARNA meg értéknek is kívánjuk átélni azt. Lelki törvényszerűség a «tényoldal» kizárólagos fontosságának a nyilt hangoztatása esetében a lelkileg nélkülözhetetlen «értékoldalnak» rejtett beleértése a tényoldalba. Lelki törvényszerűség, hogy végső céljaink helyébe hiába léptetünk közbenső célokat, hiába hitetjük el önmagunkkal, hogy az a jobb, amire kevésbbé vágyunk: natúram expellas furca, tatnen usque recurret. A káprázatot, amellyel rémületében vagy gyönyörűségére a lélek önmagát kápráztatja el, maga a lélek fogja eloszlatni. A kritikai gondolkodás és a módszeres kételkedés, amely letörölhetetlen vonása az európai szellemiségnek, sohasem igazolhatja azt a visszaélést, amelyet vele űznek akkor, amidőn a nyilvánvaló barbárságot egyenrangú félként állítják szembe a szellemi fejlődés legnemesebb hagyományaival. Akik az elvi kételkedésből azt az elsietett következtetést vonják le, hogy ha minden állításnak az ellenkezője is igaz, és ha minden úgyis viszonylagos, akkor a legnagyobb gazság is egyenlő esélyekkel indul a legtisztább jóakarattal, azok alaposan tévednek. A leggyökeresebb kételkedés is nagy, elvitathatatlan viszonylagos különbségeket és fokozatosságot ismer. A kritikai gondolkodásnak fel kell jajdulnia akkor, amidőn az általa túlhaladott előítéletek helyébe még durvábbakat, még kezdetlegesebbeket állítanak. A módszeres kételynek vissza kell borzadnia attól, hogy a barbárságnak legyen a szálláscsinálója. Amikor tehát a legnemesebb szellemi hagyományok élethalálharcot vívnak az új barbárság siserehadaival, akkor a kritikai gondolat és a módszeres kétely, amely történetileg a gyakorlatban mindig is szívesebben húzódott meg a fenntartó erők árnyékában, nem lehet kétségben aziránt, hogy melyik lobogó alá tartozik. Az államhatalom korlátlanságát tanító felfogás1 azonban, a pápai körlevél szerint, nem csupán a nemzetek belső életére és növekvő jólétére káros tévedésnek bizonyul. Hanem kárt tesz a nemzetközi kapcsolatokban is, mert szétrombolja az összes államokat átfogó nemzetközi közösséget, a nemzetek jogait meg1 «Opinatio illa,. . . quae impérium paene infinitum rei publicae attribuit . .»