Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - SUMMI PONTIFICATUS

SUMMI PONTIFICATUS 19 fosztja erejüktől és szilárdságuktól, utat nyit a mások jogainak a megsértéséhez, és megnehezíti a békés és nyugodt életet. Az emberi nem ugyanis, folytatja a körlevél a nemzetközi kérdésekre vonatkozó alapvető fontosságú fejtegetéseit, egyfelől társadalmi osztályokra, másfelől pedig nemzetekre és államokra tagozódik, amelyek belső életük irányítása tekintetében egymástól függetlenek. Mindazonáltal az egész emberi nem jogi és erkölcsi kötelékekkel van egybekötve, és a népeknek egyetemes és nagy gyülekezetébe egyesül, amelynek rendeltetése az összes népek javának az előmozdítása, és amely különös szabályok alatt áll. Ezzel a természetes nemzetközi jogrenddel ellenkezik a körlevél szerint az állam korlátlansága. Mert a kormányok önkényére hagyja a nemzetközi kapcsolatokat, mert akadályozza a lelkek egyetértését és a kölcsönös segítést. Már pedig a gyümölcsöző államközi kapcsolatok és barátságok a nemzetközi természetjogi elvek és szabályok elismerését és betartását követelik meg.1 Ezek a természetes nemzetközi jogelvek azt kívánják, hogy mindenki szabadságát épen meg kell őrizni, hogy az élethez és a polgári haladás útján elérhető nagyobb jóléthez való jogot mindenkinek meg kell adni, végül pedig a nemzetközi megállapodásokat meg kell tartani.2 Csakis a kölcsönös bizalom, az adott szó szentségébe vetett hit, és a békés tárgyalásokra való készség adhatja meg, a körlevél szerint, a nemzetközi élet nyugalmát és rendjét. A nemzetközi jogot azért elvitatni az isteni jogtól, hogy mint egyedüli alapjára, a kormányok önkényére támaszttassék, a körlevél szerint nem jelent egyebet, mint azt, hogy méltóságá1 «Id siquidem postulant . . . congruenter compositae perpetuoque mansurae civitatum rationes, postulant amicitiae vincuia, e quibus uberes oriantur fructus, ut naturális iuris principia ac normás, quibus nationes inter se contineantur, rite populi agnoscant, iisdemque obtemperent.» 438. 2 «Parique modo eadem ipsa principia jubent libertatém cuique suam servari incolumem, eaque omnibus tribui iura, quibus vivant, ac per civilis progressionis iter ad res magis cotidie prosperas adveniant ; iubent denique pacta conventa, ex gentium iure stipulata ac sancta, integra inviolataque permanere.» 438. 2*