Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - SUMMI PONTIFICATUS

SUMMI PONTIFICATUS 17 telenül is értékelemekként kezeljük. Ez a kis, önmagunk előtt is elrejtett és eltitkolt, figyelmeztetés esetén pedig szenvedélyesen tagadott művelet azután helyreállítja a jog képzetének az eredeti egyensúlyát, miközben nyugodtan hirdethetjük, hogy sikerült a jogot merőben naturalista módon, értékelemektől függetlenül, mint merő természetet, felfognunk. A körlevél úneluctabilis lex», kikerülhetetlen törvény néven emlékezik meg a külső eredmény és a belső tisztesség és becsületesség normái közötti arányról. Amidőn a jog és az állam hatáskörét megszabó normákat, mint a körlevél mondja : a legfőbb törvényhozót, tagadják, akkor <ámj>ar ratio», aránytalanság keletkezik a ténybeli és az értékbeli mozzanatok között. És ez az aránytalanság kijátszhatatlan törvényszerűséggel megbosszulja magát. Öncélnak tekinteni az eszközt, mint a fösvény mosolytkeltő példája is mutatja, nem épen jó dolog. Végeredményben mit kifogásol a pápa? Van két jóravaló eszközünk, a jog és az állam, és vannak ezzel a két eszközzel megközelíthető végső eszmei céljaink és értékeink. Hiába szakítjuk szét az eszköz és a cél kapcsolatát, hiába mondjuk, hogy az eszköz a céltól független, vagy pedig hogy maga öncél. Mert kijátszhatatlan törvényszerűséggel eljön a pillanat, amikor a varázs megszűnik, a mámor végetér, következik a kijózanodás. Akkor úgyis össze kell omolnia mindannak, ami a cél és az eszköz közti arányosságot sérti. Miféle kijátszhatatlan törvényszerűség ez? Ezzel érünk el ahhoz a kérdéshez, hogy miként kell értelmeznünk a pápai tanítást, hogy a legfinomabb módszeres kételkedés is az európai szellemiség hü képviseletét láthassa benne. A körlevél említi, hogy azért olyan súlyosak a mai ellentétek, mivel lelki válságokból erednek. A kijátszhatatlan törvényszerűség is, amelynél fogva az államhatalom korlátlanságának és öncélúságának a tévtana, a ténybeli és az értékbeli mozzanatok közötti aránytalanság, végeredményben önműködőlég megbosszúlja magát, leginkább áttekinthető és hozzáférhető megnyilvánulásában : lelki törvényszerűség. Lelki törvényszerűség a tényképzetek és a cselekvési képzetek találkozása és konfliktusa a jog gondolatában, aminél fogva okvetlenül ténynek is, Társadalomtudomány. 2