Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - SUMMI PONTIFICATUS

i6 HORVÁTH BARNA A joggal a legtöbb nyelvben elválaszthatatlanul kapcsolódnak egybe értékképzetek. Gyakran értenek rajta merő értékképzetet, a valóságtól független eszmei tartalmat, azonban sohasem sikerült még ennek az ellenkezője, hogy t. i. merő tény, természeti erő, fizikai hatalom jelentésére szorítsák a jogot. A jog és az állam minden valószínűség szerint olyan képzeteink, amelyekből a társadalmi életnek sem a tényeire, sem pedig a legvégső értékszempontjaira való utalást nem lehet kitépni. A jogon tényleg akkor is helyességet értenek, amikor az erkölcstől elválasztják és állítólag minden értékszemponttól függetlenítik. Némileg hasonlít ez ahhoz, ahogyan a naturalizmus kezében, amely csak természeti szükségszerűséget ismer és minden értékszempontot arra vezet vissza, végül is maga a természet válik a helyesség mértékévé. Kiábrándít és közben ábrándokat kerget. A jogi naturalizmus hívei is ki akarnak ábrándítani bennünket abból az illúzióból, mintha a jog mögött másnak is kellene lennie, mint a merő fizikai erőnek. Már ennek a kiábrándítási buzgalomnak a szenvedélye gyanút kelt azonban, hogy itt aligha hűvös tárgyilagossággal van dolgunk. A természetjog elleni «roham» nem volt «hűvös tárgyilagosság». Aki cinikus kézlegyintéssel intézi el az eszmei mozzanatokat, az nem térhet ki a «reális» mozzanatok eszményesítése elől. Idealizál. Már akkor glorifikálja a hatalmat, amikor olyan hatást tulajdonít neki az emberi lélekre, amellyel az nem bír. Ha a parancsolót az engedelmeskedő teszi naggyá, akkor az engedelmesség végső oka nem lehet a parancsoló hatalma. A jogi naturalizmus megoldhatatlan feladat. Mivel a jogon tényleg a ténybeli és az értékbeli mozzanatoknak bizonyos egyensúlyát értjük, hiába hirdetjük, hogy ezentúl csakis tényeket kívánunk azon érteni. Önmagunkat csaljuk meg, amikor elhitetjük magunkkal, hogy csupán tényt kívánunk a jogon érteni. Mivel ezen a kinyilvánított vágyképen kívül azonban egy másik, rejtett vágykép is irányít bennünket, amely szerint a jog csupa eszmei mozzanatból áll, nyilt és rejtett vágyaink között ellentét van. Az eredmény csakis az lehet, hogy a tényelemeket, amelyekből a jogot, minden értékelem szigorú kizárásával, összeállítottuk, részben idealizáljuk, azaz önkény-