Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - SUMMI PONTIFICATUS

SUMMI PONTIF1CATUS 15 nöz bennünket, mint a hasznossági, az egyszerűen annyit jelent, hogy a cél fontosabb nekünk, mint az eszköz. A fösvénynek azért ér többet a pénz, mint az üzletembernek, mert számára a pénz, ez az eszköz, öncéllá változott. Talán ez a magyarázata annak, hogy a jog és az állam nem mondhatnak le végleg az önértékekkel való kapcsolatukról. Ha pedig ezt a kapcsolatot elvágják, akkor maguk lépnek az önértékek helyébe, maguk lesznek öncéllá. Ahhoz, hogy a jog és az állam működhessenek, úgy látszik, nem elég őket egyszerűen merő ténynek, a meztelen erő, a fizikai hatalom tüneményének vagy függvényének tekintenünk, hanem szükséges, hogy vagy öncélnak, vagy öncélok eszközének tartsuk, hihessük őket. Ha magasabb célok igazolt eszközének tekintjük őket, mint a pápai körlevél jog- és államtana, akkor állítjuk melléjük a cselekvő hűségnek az elképzelhető legnagyobb mennyiségét. Ha ellenben függetlenítjük őket magasabbrendű céloktól, akkor maguk válnak öncélokká. Miért van ez a «horror vacuio a jogra és az államra vonatkozó értékelésünkben? Miért nem elégedhetünk meg azzal, hogy jog és állam merőben közömbös tények ugyan, amelyek azonban lehetnek erkölcsileg helyesek vagy helytelenek, és eszerint kell velük szemben viselkednünk? A jognak az erkölcstől való ez a «tiszta» elválasztása azért nem sikerülhet teljesen, mert ha az erkölcs a helytelen jog jogi minőségét megszünteti, azaz a jognak derogál, akkor az erkölcs is jog, ha ellenben ilyesmire nem képes, akkor gyakorlati jelentőségét a joggal szemben elveszti. Ha az erkölcsileg merőben helytelen jog lehetséges, ha az ilyen még jog és nem önkény, ha a jog uralmát és az erőszak uralmát többé nem lehet egymástól megkülönböztetni, ha jog az, hogy az erősebb felfalja a gyengébbet, akkor valóban kettétörtük a gyakorlati helyesség mértékét. Akkor igazán közömbös lehet a jognak, hogy esetleg erkölcstelen : az erkölcs csak a szép lelkeket fogja érdekelni, az erkölcstől emancipált jog pedig a «reálpolitikusok» egyedüli gyakorlati mértékévé válik. A jog és erkölcs szétválasztása vajmi ritkán vezet az erkölcsnek fokozottabb érvényesítésére a jog területén, hanem sokkal inkább az erkölcstől függetlenített hatalom dicsőítésére és egyedüli fontosságának a fáradhatatlan hangsúlyozására.