Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - SUMMI PONTIFICATUS

12 HORVÁTH BARNA törvény győzedelmeskedik, amelynek az erejénél fogva minden vállalkozás összeomlik, amely nyilt vagy rejtett aránytalanságból eredt, mivel a külső dolgokban elért nagyszerű eredmény a becsület és a tisztesség normáinak a maga benső és szilárd erejével nem felel meg. Már pedig az nem lehet, hogy ilyen aránytalanság ne forogjon fenn akkor, amidőn a közhatalom a legfőbb törvényhozó uralmát vagy tagadja, vagy elutasítja, azét a legfőbb törvényhozóét, aki, amidőn az állam kormányzatának hatalmat ad, ennek a hatalomnak a határait is megszabja.1 Ezt a lényeges gondolatmenetet a körlevél még kiegészíti azzal, hogy XIII. Leó Immortale Dei enciklikája nyomán kifejti, mi végre is adta a teremtő az államhatalmat. A végre, hogy az államot annak a rendnek az előírásai szerint kormányozza, amely egyetemes irányelveiben és normáiban változhatatlan. Azaz avégre, hogy az emberi személynek megkönnyítse a testi-lelki és erkölcsi tökéletesedést ebben az életben. És avégre, hogy segítse polgárait természetfeletti céljuk elérésében. Ezért az államnak az a nemes hivatása, hogy a nemzet életében az egyeseknek a magánkezdeményezéseit és tevékeny ségét áttekintse, mérsékelje és előmozdítsa, és azokat megfelelő módon az összeseknek a közös javára irányítsa. Ez a közös jó pedig nem valakinek az önkényéből, sem pedig egyedül a polgári társadalomnak a földi jólétéből, hanem inkább az ember természetes tökéletesedésének az összhangzatos előmozdításából, mint első elvéből határozható meg, amely tökéletesedésnek a céljára a legfőbb teremtő magát az államot is, mint eszközt és mint segítséget rendelte. Ezért árt a nemzet igazi jólétének, ha az államot öncélnak tekintik. Már pedig ez történik, amidőn vagy a nemzetnek, népnek vagy valamely osztálynak a megbízásából tulajdoní1 «. . . Necessitate tamen contingit ut ineluctabilis illa lex victrix emergat, qua incepta omnia collabantur, quae fuerint ex impari prorsus, aperta vei occulta, ratione exorta, cum nempe adeptus in externis rebus magnitudinis exitus probitatis honestatisque normis intima firmaque vi sua non respondeat. Quae quidem impar ratio tum non haberi non potest, cum publica auctoritas Summi Legislatoris dominatum vei infitiatur, vei respuit, qui dum civitatis moderatoribus potestatem attribuit, eiusdem tamen potestatis terminos decrevit.o 432.