Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1940 / 1. szám - SUMMI PONTIFICATUS
SUMMI PONTIFICATUS II a cselekvés körülményei és az épen megkívánt különös javak szerint alakított véleményekre bíznak.1 Kijelenti továbbá a körlevél, hogy ha egyszer az isteni tekintélyt és az 6 törvényének az uralmát háttérbeszorítottuk, akkor szükségképpen következik, hogy a polgári hatalom a csakis a legfőbb teremtőt megillető feltétlen és senkitől sem függő jogokat bitorolja. Szükségképpen következik az is, hogy ez a polgári hatalom a teremtő helyébe lép és az államot vagy a polgárok közösségét mintegy az egész emberi élet legfőbb mértékévé és a jognak és az erkölcsi szokásoknak a rendjében követendő legfőbb normává lépteti elő. Szükségképpen következik végül az is, hogy ez a polgári hatalom végre is mindenkit eltilt attól, hogy a természetes észnek és a keresztény lelkiismeretnek a szabályaira hivatkozzék. Hogy mindez miért olyan nagy baj a vallási és egyházi szempontokon túlmenően is, azt a körlevél a következőkben állapítja meg. A társadalmi élet minden olyan normája erőtlenné és ingadozóvá válik, amely egyedül csak emberi alapon nyugszik, amely csakis földi belátáshoz és tervekhez igazodik, és amely egyedül a külső tekintély szankciójából meríti a maga erejét és erényét.2 Ezután a pápai körlevélnek az a már előbb idézett helye következik, ahol kifejti, hogy az egyedül csak földi tekintélyre támaszkodó jog a maga belső erejét elveszti. Majd elismeri a körlevél, hogy az ilyen ingadozó pillérekre támasztott közhatalom is, a véletlenek összejátszása folytán olyan külső eredményeket érhet el, amelyek a felületes szemlélőt bámulattal töltik el. Azonban szükségképpen eljön az idő, zárja le a körlevél ezt a talán legfontosabb gondolatmenetét, amidőn az a kikerülhetetlen 1 «... a quibusvis superioribus normis, quae ex Deo ut primo fonté oriuntur, eamdem potestatem liberant, eidemque plenissimam attribuunt agendi facultatem, quae nutanti solum fluxoque arbitrio permittitur, illisve placitis, quae rerum gerendarum condicionibus peculiaribusque adipiscendis bonis tantummodo conformentur.» 431. 2 «Nihilo secius accurate diligenterque animadvertendum est quamlibet socialis vitae normám infirmam labantemque fore, quae in humano solummodo fundamento consistat, quae terrenis tantum consiliis propositisque dirigatur, quaeque unice ex externae auctoritatis sanctione vim suam virtutemque eruat.o 432.
