Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 2. szám - SZEMÉLYI ÉS DOLOGI TÁRSADALOMSZEMLÉLET

J34 BÁLÁS P. ELEMÉR léletben a környezet a szűkebb értelemben vett környezetet, a dologi jelenségek összességét jelenti. így már csak bizonyos absztrakciók erejéig lehet az embert, a személyt a környezethez számítani, csak annyiban, amennyiben az ember nem mint egyes konkrét személy számít, hanem bizonyos vonatkozásokban személytelen, anonim jellegű. Ez azonban a személyi szemlélet elvi jelentőségét nem érinti, másfelöl az anonimitás éppen a dologi tényező túlsúlyának a következménye bizonyos vonatkozásokban. A kereszténység, mely az embert — Istenhez való viszonyára tekintettel — elvileg és feltétlenül, radikálisan kiemeli a dolgok sorából, annyira rányomja bélyegét a középkorra, hogy még azt is személyi szempontok szerint ítéli meg, ami a mai felfogás szerint természetszerűleg dologi jellegű, a gazdasági életet. A kamatvételi tilalom és az igazságos ár tana egyaránt személyi nézőponton alapul. Az első vonatkozásban a felebaráti szeretet azt parancsolja, hogy széükségben levő felebarátunknak ingyen nyújtsunk segítséget, s ezzel kapcsolatban az a megfontolás is irányadó, hogy a dolog, a kölcsönadott tőke nem szaporítja önmagát. Az igazságos árról szóló tanítás szintén gyökeresen személyi szemléletű : a társadalom tagozódása Istentől ered, ebben az isteni eredetű társadalmi rendben pedig az egyesek helyzete különböző. Az előkelőbb ember életvitele költségesebb, tehát több bevételre van szüksége, mint a szerényebb társadalmi helyzetű embernek. Ezért az előkelőbb ember ugyanazért a dologért magasabb árat kívánhat, mint alsóbbrendű emberek. Nem a keresett és kínált dolgok tömegének egymáshoz való viszonya szabja meg az árat, hanem az isteni rendelésen alapuló személyi tekintet.1 Ami elsősorban a kamatvételi tilalmat illeti, ennek lényege az, hogy a keresztény tanítás szerint az ember köteles arra rászoruló felebarátjának segítségére lenni és amennyiben szükséges, saját javaiból másnak adni anélkül, hogy az ily javak használatáért ellenértéket szabadna kikötni vagy venni. Ez 1 Az alábbiakra nézve 1. J. B. Kvaus S. J. : Scholastik, Puritanismus, Kapitalismus 38. s köv. 1., 43—56., 64. s köv. I., 87. s köv. 1., továbbá Lujo Brentano: Die Anfánge des modernen Kapitalismus (1916., 120. s köv. 1.).