Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

NÉPERŐ, NEMZETERŐ, ÁLLAMERŐ 41 A nemzeti géniusz teremti tehát az igazi törvényt a saját szellemének történeti kibontakozása közben. Nyilvánvaló tehát, hogy nemzetnek két történeti alkotmánya nem lehet, hiszen csak egy története van és ez szellemének folytonos és egységes egésze. írott alkotmány félredobhatja a történeti alkotmányt, megtagadhatja a történeti fejlődést és tradíciót, —alkotmánya lesz így is a nemzeti közösségnek, de ezzel a ténnyel egy elvet is megsemmisítettünk. Amikor azonban charta alkotmány hatálytalanít vagy módosít egy másik charta alkotmányt, úgy elv egyáltalában nem sérül meg. Amit a fenti példákban törvénymásolásnál, törvényfordításnál láttunk, t. i. hogy a nemzet értékvalósító erejét különböző okokból kifolyólag az állam szervező ereje pótolja vagy annak kell pótolnia, jelentkezhetik a szellemiélet egész területén, aminek következtében a nemzeti kultúra önállóságának elgyengülése következhetik be. A magyar nemzet tragédiája az, hogy az a funkció, amit értékvédelemnek neveztünk (amelyben benne van az állam szervező és uralkodó erején kívül a nemzet küzdő ereje) abszorbeálja földrajzi és történeti helyzetünk, és a népi, nemzeti, állami erők egymáshoz való sajátos viszonya következtében, továbbá a csak részben ebből folyó, de ezzel mindenesetre összefüggő nemzeti karakterbeli tulajdonságok folyamányaként, az értékformáló erők jelentékeny részét és pedig végzetszerüleg. — A harangból ágyút öntő Gábor Áron szimbolizálja a magyar sorsnak azt az örökkön visszatérő változatát. S ha Ady panaszkodik : tA lelkem egy nagy harangvirág, finom remegések az erőm« — úgy az a válasz : jól van így, költők remegésére szükség van, az figyelmeztette mindig és mindenki mást megelőzőleg a nemzetet, hogy ellenség és veszedelem közeledik. V. Külön-külön igyekeztünk vizsgálni a néperőt, nemzeterőt és államerőt, hogy rámutathassunk, a saját államában élő nemzeti közösség ereje milyen főtényezők eredője. Adalékokat szolgáltattunk arra nézve, hogy három normacsoport fonódik össze egymással elválaszthatatlanul : az élet parancsa, az önmagához