Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

4° TRÓCSÁNYI GYÖRGY igazodni nem tudó tömeg egyszerre és egy aktussal pazarolja el inkább bizalmát egy emberre, a körülötte levők azonos programmot kifejtő csoportjára, mert azok a népi (tömeg) ösztönöket egységes akarattá sűrítő szervezéssel tudnak rendet teremteni. A néperő és államerő eme találkozásából a nemzeterő ki van rekesztve. A normák uralma megszűnt, visszatértünk a személyi uralomhoz. Az egyik erőtényező, legalább is ideiglenesen, paralizáltatott. Egyébként is a szervező erő hajlandó, a szervezést minden másnál fontosabbnak tartani, aminek következtében túlszervezés, etatizmus következhetik be ; vagy az uralkodó erő, értékközömbössé válva, csak saját hatalmi igényeinek kielégítését tartja szem előtt. Vázoljuk még röviden a szervező államerő és nemzeterő szerepét a törvényalkotás terén. A nemzeti erő formálja a politikai közösséget, épúgy mint a kultúrát, az alkotmány szelleme épúgy az ő alkotása, mint minden »igazi« jogalkotás. Az idézi elő azonban az állandó félreértést, hogy maga a cselekvés és a külső formába öntés, az állam funkciója, bár van magának a jogalkotásnak is sajátos nemzeti stílusa. Akkor, amikor egy külföldi állam törvényét lemásoljuk, az állam szervező funkciója érvényesül. Ez pedig annak a jele, hogy a nemzeti erő nem tudta elvégezni azt a feladatot, amit a kérdéses törvény megalkotása jelent, s így a légüres térbe idegen erő nyomult be. Ha nem ez az eset, úgy lehet, hogy felesleges törvényt hoztunk. A nemzeti erő tehát az alkotója nemcsak a nemzeti eszmének, hanem az állameszmének is. Az államnak csak külső megszervezése az állami erő működésének eredménye. Aki szervezeti úton teremt állameszmét, azaz állameszmét másol, elvetve a nemzeti erő által a történet folyamán megalkottat, az a nemzeti géniuszt teszi munkanélkülivé és földönfutóvá. — Ha a külföldi törvények fordítása gyakorlattá válik, mert pl. sok munka elvégzése terheli a nemzeti géniusz jogalkotó erejét, úgy a felülről való jogalkotás, az így kialakult készjogátvétel következtében a nemzeti társadalom jogalkotó erejének sorvadása következhetik be, — esetleg a kompenzáció törvényénél fogva mint utolsó menedék a bírói gyakorlatban fogja kifejteni hatását.