Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

NÉPERŐ, NEMZETERŐ, ÁLLAMERŐ 39 nyelve. Fejtsük ki ezt a párhuzamot. Fogadjuk el Ortega y Gasset azt a megállapítását, hogy a beszéd az alapvető társadalmi tény. Fűzzük hozzá azonban, hogy a kialakult nyelv már nemzeti jellegű. Egy közösség élet-műve, amely abból született, hogy az emberek egymással beszélnek. Az embereknek üyen a természetük, beszélnek egymással, állapítja meg a társadalomtudomány — s kialakult a nemzeti nyelv. Mi a funkciója ? Ha nem élnek vele, szótárak holt anyaga — ha beszélik, mindenkié egyformán, mindenki műve és mindenkit irányít. — Az állam hatalma is — «csak szurony», ha a hatalom folytonos alakulását nem biztosítja az uralom gyakorlása és annak elfogadása (a passzív rezisztencia jelentősége). S ebből következik, hogy a hatalmat nem lehet átadni, csak az uralmat kézrőlkézre. Uralomra lehet jutni épúgy, mint ahogy valaki beszéd közben átveszi a szót. De magát a nyelvet «átvenni» nem lehet. Közösségben élni (ember számára nincs más lehetőség) annyi, mint az uralom folytonosságát vállalni és szolgálni, őrködve afelett, hogy az uralomnak «beszéd»- és ne «parancs«-jellege legyen. Az okok egész sora járhat azzal a következménnyel, hogy a nemzeti értékrend és az állam szervező vagy hatalmat biztosító tevékenysége összeütközik egymással. A szellem igényeinek kielégítéséből az uralkodó ösztön az erőrendszer gyöngítése miatt fél s mintha a fejlődés, az «átszellemülés» bizonyos fejlődési fokán a nemzet és az állam között az az ellentét állna elő, mint amilyen volt az egyház és az állam között. Treitschke szerint : «minél magasabb szellemi célokat követ egy társadalmi közösség, annál kevéssé alkalmas uralom gyakorlására ;x egy politikailag megszervezett egyház pedig a legszörnyűbb despotizmust jelentené.» De nemcsak az uralmatgyakorlók, a politikai hatalom birtokosai, hanem a közösség széles rétegei is bizalmatlanokká válhatnak a nemzeterő leghivatottabb képviselőivel szemben is. A diktatúra azt jelenti, hogy a szellem képviselőinek egyeteme elvesztette a becsületét, nem tartatnak méltóknak arra, hogy az ő munkásságuk szabad kifejtése segítségével vezettesenek a közügyek. Az egységes irányítást kívánó, az ellentétes normák között elreitschke, W. : Die Gesellschaítswissenschaft. Leipzig. 1859. 82 1.