Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Illúziók a magyar közéletben. Lélektani szempontok

ILLÚZIÓK A MAGYAR KÖZÉLETBEN 13 ban s idegen szellemű üzleti vállalkozásokban megint nincs lelkileg otthon. így a középrétegű ember a politikára adja újból magát. Viszont a kiegyezés jogilag megmerevítette a helyzetet, itt «kiélni» magát — kellő önkifejtésben — nem volt képes egyetlen aktív politikai elme sem. Csak a másodrendűnek, a félig «önleszerelőnek» volt megfelelő az akkori helyzet. Ekkor is kellett illúzió : ez a jogállam korlátlan szabadság-illúziója. A szabadság igéje1 táplálta a »függetlenségi« középrétegű tömegeket. A szabadságige a közjog formáiban élte a maga világát. Az volt a jelszó, hogy ha «jogilag» függetlenek vagyunk, valóságban is azok vagyunk.2 A valóság sokszor ellentmondott ennek,3 éreztünk bizonyos nyomásokat. De végre is a fő illúziót nem bántotta semmi, abban tovább élt a közpsziché. A középosztály a kapitalisztikus szabadvállalkozás korában kiváltképen nálunk láthatta azt, hogy az ő «szabad» cselekvése még csak lehetséges valamennyire, ha megmarad a helyén, de már a felemelkedése elé gátak emelkednek. Ugyanakkor pedig az iskolázás révén alulról egyre gyorsabb iramban emelkednek fel soraiba mások és egy középosztálybeli zsúfolódás kezdi leszállítani a színvonalát. így válik magatartása egyre konzervatívabbá s egyre inkább hajlamos arra, hogy a régi idők emlékeit őrizze — legalább illúzióikban. Sajátos, elmerengésszerű állapot kísérője ez, amelyet nem ismernek igazi, aktivista és szerencsésebb rétegek. Végül jött a háború dura necessitása ; ezt el kellett viselni, át kellett vészelni. A háború végén egyszerre jött a súlyos mondás : «Elvesztettük a háborút». Utána kaotikus bizonytalanságérzések ideje következett be. Az öröklött illúziók kezdtek ingadozni s újak próbálkoztak hatalmukba keríteni 1 V. ö. A szabadságeszme tragikuma. Társad. Tud. 1926. évf. 2 V. ö. Kornis pregnáns megállapítását : «A magyar állam de jure való önállósága arra a fikcióra csábította a nemzetet és legjobbjait, hogy a magyar állam de facto való önállóságát is hirdették : a tényleges magyar hatalom illúzióját keltették.» Az államférfi. I. 167. 1. 3 Külön tanulmányt igényel a liberalizmus és demokrácia körében található illúziók megvilágítása, melyet itt nem is érinthetünk. Az utóbbit főkép külföldi példák világíthatnák meg, úgyszintén azt is, hogy illúziók hogyan növekednek, szinte kodifikálódnak (ideológiává*, vagy mint újabb szóval jelzik, mítoszokká.