Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Illúziók a magyar közéletben. Lélektani szempontok

IO DÉKÁNY ISTVÁN vonatkozásait.1 Bizonyára régóta általánosan feltűnik, hogy az illúziónak minő csekély szerepe van a főrangú rétegekben ; ezek erősen realisztikusak, mert nem szorulnak rá a valóság kendőzésére, hiszen a valóság számukra nagyon is kedvező és önki fejtésüknek alig merül fel akadálya. Széchenyi magatartása is főúri helyzetével függ össze : ostorozza az illúziókat, lélektani szükségét egy parányában sem érzi. Az illúzió előtte idegen bolygó, távolról veszi észre, hogy ilyen is van. Már félresiklás az, ha hivatkozik népünk «keleti» vonására e ponton ; szó sincs faji vonásról, tisztán rétegződési jelenség van előttünk.2 Hogy mennyire társadalmi s ezen belül műveltségi rétegződésről van e ponton szó, mutatja az, hogy arisztokratikus körök tudnak leginkább uralkodó illúzióktól mentesülni. Az illúzió hiányos érzékleti adaton épül fel, ez a hiány pedig sokszor csak felületes megfigyelésre vagy a tulajdonképeni megfigyelés szándékának hiányára vall. A magasabb műveltségű réteg az, mely szélesen tud megfigyelni és tudatosítani.3 Észjárását ép ezért «hidegnek» tartják4 és érzik, kivált azok, akik kissé megtöltekeztek illúziókkal. Ép azért a «hideg», illúziómentes politikus nehezen is tud népszerű lenni, hiszen az illúziók általában kedvesek, azokhoz a rendesen nagyobbszámú illuzionisták görcsösen szoktak ragaszkodni. Illuziómentesítő művelet is rendesen felülről szokott kündulni.5 Ez is az illúziók társadalmi rétegződése mellett szól. 1 Erre nézve aligha van irodalom. A közéleti (politikai) illúziókról csak egy kisebb, de jó tanulmány van : G. Adler : Die Bedeutung der Illusionen für Politik u. soz. Lében. 1904. A tömeglélektani irodalomban bizonyára sok — szétszórt — adat van. Trócsányi Gy.: Illúziók és eszmények a nemzet életében 1939. cikkét jelen fejtegetésem befejezése után olvashattam ; a fenti társadalmi (rétegződési) szempontra ráeszmél, de nem fejtegeti, 2 Jellemző példa Tisza István gr. illúziótlansága is. 3 Az illúziót ép az választja el a politikai fikcióktól, hogy csak ez az utóbbi a tudatos, míg az illúzió a tudat hátterében rejtőzik: attól való mentesülés tudatosulást kíván, önnevelésre támaszkodik. 4 Tanulságos itt ismét a Kossuth—Széchenyi párbaj : azt a «szív» jellemzi — sőt csodálatos illúziókeltő képesség —. ezt viszont az «ész» szavának uralma. 5 Illuziómentes, «hideg» szerepe van a diplomatának. Az is sajátosan beszélő tény, hogy ez az elem honnan származik. Kornis