Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Illúziók a magyar közéletben. Lélektani szempontok

ILLÚZIÓK A MAGYAR KÖZÉLETBEN" 11 Viszont ebből a társadalmi helyzetből és az illúzió természetéből következik, hogy mennyi irracionális lendítőerő is veszhet el illúziók hirtelen lerombolása közepett, ha időközben új illúziók nem kezdik el munkájukat, mert végre közös illúzió is valamiféle alapnak számít az együttélésre, együttmunkálkodásra. Igaz, hogy ez csak egy bizonyos ködös állapotban való együttlétet jelent és sok értéke aligha lehet. Szemben a főúri réteggel, ott vannak lent a szerényebb, sőt az «alacsonyabb» rétegek. Csodálatoskép ezen a tájon is nagyon csekély az illúzió szerepe. A paraszti ember különösen realisztikus ; vaskos realitásérzéke van, «önző» és nyers «érdek»embernek érzik általában. Az is. Nincs rá módja, hogy más legyen, mint talajhoz rögződő, mozdíthatatlan elem. Illúziókat nem «táplál», nem melenget félálmot és önigazolást — ez számára fényűzés. «Wille zum Schein» (Nietzsche) előtte életellenes. Illuziófényüzés és gondolati jelenátfestés helyett egyszerű tőmondat az élete : dolgozom ; dolgoznom kell. Muszáj. Illúzióra nem szorulása mögött ez áll: nincs önkifejtő, felfokozott életterve, nincs tehát lemaradásérzése sem, így illúziószükséglete sem. Megmaradni akar (utódaiban is) és ehhez teljesen elégséges a maga rideg valóságérzéke. Menjünk egy fokkal feljebb a városi-ipari munkásréteg felé. Itt is van már illúzió, ám ez ép sajátos illúzió, tömeglélektani alapú. Tömegek korában élünk és a nagyvárosok adják a tömegeket, az «embersűrűs gigászi vadont». Már első sóban kellett volna megjegyeznünk, illúzión a lélektan oly jelenséget ért, hogy van ugyan érzéki megfigyelésünk, de ehhez sokat hozzáfűzünk, van egy-egy halvány megfigyelés-adalék, amely azonban nem vezet kerek képre, az csak egy-egy észrevétel-töredék : az illúzió hozzáíest a töredékhez valamit, ami végre képpé egészítődik ki. Hogy kerek képet megfigyeljünk, általában kell bizonyos megfigyelési fegyelem, jártasság, módszer és — idő. Az, ami a nagyvárosi tömeglélekben megjelenik, nem más, mint futó suhanás a megfigyelések terén, vázlat és írja (Az államférfi, 1933. II. 272. 1.) :, «01yan országokban, ahol a demokrácia a politikában egészen háttérbe szorította és jelentéktelenné tette az arisztokráciát, a diplomaták jórésze még mindig a főnemesi sarjakból való.»