Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Illúziók a magyar közéletben. Lélektani szempontok

ILLÚZIÓK A MAGYAR KÖZÉLETBEN" 9 kifejtés alapján valaminő, elemi értelemben vett őserő, szenvedélyes* erő, és pedig nemcsak szenvedélyes, hanem egyben eszes érvényesülésvágy áll.1 Ez ágaskodik a világgal szemben, utat «tör» magának. És ha ez nem sikerül? Vagy nem lehet kilátás sem a sikerre? Akkor következnék — az önlemondás. Ámde nem következik, mert van közben egy lélektani mentőöv : a kompenzálódás. Egy darabig abban a hitben «ringatjuk magunkat», hogy még nincs veszve semmi, a siker még vár reánk. íme, ez a sajátos lélektani melegágya az illúziónak ! Ügy áll tehát a dolog, hogy a sors és az akarat félrebillent mérlegén az utóbbi már könnyűnek találtatott, de az akarat — nem akarja még észrevenni, tehát ragaszkodik egy illúzióhoz. Ebből következik, hogy az illúzió — mint önbiztatás — •pozitív akarattáplálék lehet, tehát teremtő mozzanat — vannak termő-illúziók, — alkotásra-készülésnek sokszor illúzió a folytonossági biztosítéka. Xem szükségkép az ; lehet hogy egy illúzió egyszerűen kátyúba vezet s utána keserű kiábrándulás következik be. De lehet az is, hogy az illúzió akaratlan funkciója : átvezetni a nehézségeken, a vészes időszakon. Lehet az illúzió káros öntömjénezés, lehet, hogy üdvös bódítószer fájdalmak idején. Az illúzió mindenesetre közömbösít az élet nagyobb zökkenéseivel szemben ; van valami benne, ami csendesít, vigasztal, nyugtat.2 Az illúzió lehet persze izgatószer is, ám mindig a folytonosság fenntartása érdekében : áthidaló szerepe van. Nézzük meg most az oly gyakori illúziónak társadalmi 1 Komis is hegeliesen kezdi, de aztán tovább viszi a szempontokat : •Ne higyjük, hogy a puszta ész magában nagyot tud alkotni megfelelő szenvedély nélkül. Az emberiség nagy, teremtő szellemei nem a hideg, szenvtelen, hanem a meleg, szenvedélyes lelkek, akik azonban a szükséges pillanatban az ész motívumaira is hallgatni tudnak, s ha kell, magukat is le tudják győzni.* (Az Államférfi. II. 147. ). 2 Ebből következik, hogy a nagyon is megnyugodni szerető emberek görcsösen ragaszkodnak illúzióikhoz. Mintha az illúzió mentőöv volna ! Sok embert ép illúzióikból lehet megismerni. Viszont igazi aktív emberek, akiknek cselekvés az életelemük, aktivitásuk arányában képesek levetni illúzióikat. A sors mérlegének egyik oldalába nagyobb és erősebb akaratot dobnak bele, ez az ö hitük, ezzel «fognak•> győzedelmeskedni.