Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - A MAGYAR PARASZTSÁG LÉLEKTANA

A MAGYAR PARASZTSÁG LÉLEKTANA. Igen merész vállalkozás a magyar parasztság lélektanáról beszélni, mert ezen az egy szón kívül, hogy paraszt, más szóval még megjelölni is nehéz volna ennek a közösségnek a tagjait. Ezzel szemben viszont az alcsoportoknak szinte megszámlálhatatlan sokasága sorakozik fel. És amíg parasztöntudatról alig beszélhetünk, addig az alcsoportok egymáshoz való viszonyában állandóan szembetűnik a csoport öntudat. Legszembetűnőbb talán a gazdaöntudat, mely igen sok helyen abban jelentkezik, hogy a birtokos paraszt megsértődik, ha őt a nincstelennel egy kategóriába záró paraszt szóval nevezik és a «gazda» megszólításra tart igényt. Velük szemben azonban igen sokszor kiélesedik a mozgékonyabb, kényszerűen többet utazó, haladottabb agrármunkások ébredező munkásöntudata. Természetesen sem a gazdák, sem a nincstelenek tábora nem homogén önmagában sem. A törpebirtokos, kisbirtokos vagy a zsírosparaszt öntudata szigorúan számontart minden hold földnyi birtokkülönbséget. Ezt legélesebben talán az a parasztközmondás illusztrálja, mely szerint : «a szerelem a fiatalok dolga, a házasságot az öregasszonyok csinálják)) vagy : «fertály házasodik a fertállyal, házhely a házhellyel)). Ezeknek az értelme az, hogy a házasságkötésnél általában nem a szerelem a mérvadó, hanem a házasulandó felek birtokviszonyai. Az egy-két holdas gazdák vagyoni állapota csak jelentéktelenül jobb a nincstelen munkásokénál és mégis sokszor az a helyzet, hogy az a törpebirtokos, aki a maga földjének jövedelméből nem tud megélni, semmiképen sem menne el pénzért napszámba, hanem «kölcsönbe» dolgozik. Vagyis munkába jár módosabb gazdákhoz, de ezért csak természetbeni ellenszolgáltatást fogad el, télen, amikor a magáé elfogy. Hasonlóképen a nincstelenek közt. Az uradalmi cselédség féltékenyen őrzi a maga nyomorúságos kis «fix»-ét, az agrármun-