Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - A MAGYAR PARASZTSÁG LÉLEKTANA

A MAGYAR PARASZTSÁG LÉLEKTANA 29 kások viszont büszkék a maguk szabadságára és megvetik a cselédséget szolgaiasságukért. A társadalmi rétegeződés azonban nem az egyetlen. A településforma szintén különböző lelkületű csoportokat alakít. Egy zárt falu teljesen egységes, szigorú életformát szab meg a falu minden egyes lakója számára. A munka sorrendje, a ház berendezése, a parasztok öltözködése, a családok étkezése a rendelkezésre álló gazdasági kereteken belül ehhez a normához alkalmazkodik. Kialakult közvélemény szabja meg a parasztoknak egymással és idegennel szénben tanúsított magaviseletét, a fiatalok és öregek, legények és leányok viszonyát. A közvélemény szabályozó hatalma kiterjed az élet legapróbb részleteire is. így például mindig az köszön előre, aki jár, annak, aki áll. Gyalogos mindig előre köszön annak, aki ökröt vagy lovat hajt. A mezőgazdasági munkákat közösen végzik. Öt-hat gazda összeáll s együtt kapálják meg rendre egymás földjét. Kukoricahántás, káposztaszelés, tollfosztás szintén közös munka, míg pl. a szövés-fonás, amit a legtöbb vidéken csoportosan végeznek a leányok és asszonyok, egyes helyeken házankint, külön történik. De a munkaformákban is az illető közösség kialakult szokása a törvényadó szabály. Dudaron pl. nem szabad akkor vetni, amikor a nap is, meg a hold is az égen van s az alföldi falvaktól eltérően 13 kévét raknak egy csomóba aratáskor s a legfelsőt, a 13-ikat «pap»-nak nevezik. Mindezek a szabályok teljes szigorúsággal érvényesek a falu minden egyes lakójára. Ebbe a falusi közösségbe természetesen csak a parasztok számítanak, az itt lakó intelligencia (pap, jegyző, tanító stb.) «uraknak», idegen elemeknek számítanak. Az előbb említett példa a 13. kéve elnevezésről fényt derít erre a viszonyra is. A pap természetben kapta a járandóságát s a parasztok mindig azt a kévét adták neki, amelyik a csomó legtetején volt, mert ezt verte legtöbbet az eső, ezt csipkedték ki a madarak s így ez volt a legkevésbbé értékes. A falu tehát zárt egységként áll az <oirakkal» szemben, de ugyanígy minden más faluval szemben is. Más faluból nem házasodnak, más falubelit a bálokból kivernek stb. Ahány falu, annyi életszabály, de mindenütt van egy bizonyos szabály, mely Íratlan törvényként szabályozza az egyén életét. Ezzel szemben a tanyatelepülés ilyen szoros értelemben vett szabá-