Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)
1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG
ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG 27 jogerős határozat szabályosságát, törvényességét és kötelességszerűségét fogja elsősorban vizsgálni, hanem azt, hogy betöltötte-e a büntetőjog funkcióját s nem hagyott-e maga után olyan elintézetlen indulatot, melyet a társadalom erkölcsi közmeggyőződése értelmében a büntetőjognak kell levezetnie, vagy7 nem került-e maga is olymódon az indulatok pergőtüzébe, hogy ezáltal feladatának teljesítésére képtelenné vált. Ez pedig nem egy pro vagy kontra nyugodtan latolgatható, vagy a történetíró hatáskörébe utalható vitakérdés, hanem a társadalom tagjai által elevenen átérzett és azonnal eldöntött ténykérdés. Nem szorul ezek után magyarázatra, miért erőtlenedik el annyira az etika primátusa a büntetőjog felett, valahányszor kettőjük érvényességi viszonyát fellebbviteli vagy hatásköri kérdésként gondoljuk el. Az etikai megítélés nem jogilag transzcendens értékelése jogi tényeknek, hanem oly normatív tényező, mely elevenen részt vesz abban, hogy bizonyos tények jogi tényékké alakulnak-e vagy sem. Nem a jogi érvényesség kivirágzott, magasrendű formáit támadja vagy erősíti meg, hanem annak elsődleges jogi élményekbe ágyazott gyökereit vágja el, vagy tartja életben. Hitünk szerint e jelenségek vizsgálata vezet el arra, hogy ne csak követelményként, hanem eleven erőként, munkában láthatjuk azt a tényezőt, melyet a jog és erkölcs összefüggéseinek egyetlen vizsgálója sem vehet komolyan tagadásba : az erkölcs primátusát a büntetőjog felett. Bibó István.