Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG

ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG -5 vonatkozó élmények világát jelentik, melyek közvetlen értékmegragadáson és a szokás erején alapulnak és még nem jegecesedtek ítéletekké. Az eredeti értékmegragadásból fakadó jogi érvényességi élmények világát a jog etikai, a szokáson alapuló élmények világát a jog szociológiai érvényességi rétegnek nevezhetnénk. A formális jogerővé merevedett érvényesség a maga erejét ezekből a mélyebb rétegekből meríti s az érvényességnek ezek az élményei kihatnak a formálisan jogerős jogi jelenségek érvényére is. A jogszokáson alapuló szociológiai érvényességi réteg szolgáltatja a jogrend stabilitásának az elemeit, az értékélményeken alapuló etikai réteg pedig a jogrend értékes fejlődésénak vagy áttörésének a tényezőit. A jogalkalmazás során létrejött jogi aktusok és jogkövetkezmények sorozata normális esetben olyan dinamikus erejű egymásutánt jelent a jogalkalmazó számára, amely ugyan az ő irányításától függ, de ugyanakkor a szokás erejénél fogva őt is viszi magával. A jogalkalmazó gyakran hosszú ideig úgy ráhagyatkozhat a határidőknek, indítványoknak, kitűzött cselekményeknek az egymásutánjára, mint a karmester a jó zenekarra, s az indítványok és ellentmondások során szinte készen adódik eléje a döntések szempontja is. Ez a nyugodt és szokásszerű dinamika azonban mindenestül fel borul abban a pillanatban, amikor a jogalkalmazó egyik vagy másik ponton megérzi — ha megérzi —, hogy az apparátus értelem és funkció nélkül működik. A tempó egyszerre meggyorsul, a megszokott eljárások átugródnak és kezdődik a keresés, a megoldás az igazságos, a méltányos szabály után. Ha ez előkerül valahonnan — néha igen messziről kerül elő —, akkor az egyensúly helyreáll és a megszokott apparátus halad tovább. De ha a megoldás elmarad, akkor a cél és funkció nélkül való működés érzése még a legadminisztrativabb jellegű jogterületeken is átalakul az értelmetlenség, az erkölcstelenség, az érvénytelenség legintenzívebb élményévé. Ez az élmény semmikép sem az ideák objektív távlatában folyik le és nem a jogfejlődés történeti perspektívájának szemlélete kapcsán, hanem a jogi aktus pillanatában magában. A jogszabály, a jogi aktus normalogikailag érvényes marad, de csak normalogikailag marad érvényes, az az emóció, az a meggyőződés, az a megnyugvás, ami