Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG

26 BIBÓ ISTVÁN értelmet és funkciót ad a logikai érvényességnek, hiányozni fog mögüle s ez a hiány a közvetlenül rákövetkező jogi aktusok során az első lehetséges alkalommal meg fogja találni a maga formáijogi, normalogikai kifejezését is. Más az érvényessége annak a halálos ítéletnek, amelynél enyhitő körülmények híján az eredményben egy pillanatig sincs kétség, és más az érvényessége egy ugyanúgy jogerős halálos ítéletnek, ahol esetleg maguk a bíróság tagjai tesznek lépéseket a kegyelem kieszkölése iránt. A jogi aktusok sorozata soha sem zárul le végleg, minden aktushoz fűződnek további végrehajtó, foganatosító aktusok, amelyeknek további alakulásán normalogikai szempontból is meg fog látszani, vájjon az alapul szolgáló jogi aktus mögött a gyakorlatnak s a meggyőződésnek milyen ereje állott. Az etikának a büntetőjog felett gyakorolt kontrollját annál az elemi fénynél kell keresnünk, amelyre álláspontunk szerint a büntetőjog egész funkciója vonatkozik : a közösség tagjainak erkölcsi felháborodásánál. Ez a felháborodás igazolást és levezetést keres : igazolását az erkölcsi értékítélet adja meg, levezetését primitív fokon a magánbosszú, fejlettebb társadalomban a büntetőjog. Az etika elsőbbsége azonnal megnyilvánul, amint erkölcs és büntetőjog összeütköznek, vagyis amint a közösség felháborodásának erkölcsi jogosultsága és büntetőjogi levezetése ellenkező értelműek: ha a büntetőjog oly cselekmény ellen lép működésbe, amelyet az erkölcsi érzés helyesléssel kísér ; ha közönyös marad olyankor, mikor az erkölcsi értékítélet a közösség felháborodását igazolja ; ha az adott felháborodást nem vezeti le vagy még inkább növeli ; végül, ha oly természetű, oly fokú, vagy a közösséget oly mértékben megosztó indulatot érint, amelynek levezetése teljesítőképességét eleve meghaladja. Amikor a büntetőjognak ilyen értelemben vett funkcióellenes működése erkölcsi megítélés alá kerül, legkevésbbé a döntő jogi fórumok jogerős határozatai azok, melyekhez ez a megítélés elsősorban kapcsolódik. Az, hogy egy jogvita vagy egy vád a Kúriáig kerül-e vagy sem s hogy milyen úton-módon kerül odáig, sokszor lényegesebb az erkölcsi megítélés szempontjából, mint maga a végső fórum ítélete. Természetesen a jogerős ítélet az a nyugvópont, amely után az erkölcsi megítélés a maga végső mérlegét elkészítheti, de ez a megítélés nem a