Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG

20 BIBÓ ISTVÁN hangzásba akarjuk hozni azzal a megállapítással, hogy a büntetőjog és a büntetés társadalmi eszköz egy társadalmi cél szolgálatában, akkor azt kell kérdeznünk : milyen társadalmi cél kívánja, hogy a büntetőjog a megtorlásos büntetés formájában szolidaritást vállaljon a társadalmi közösség felháborodott tagjaival ? Ez a cél nem lehet más, mint éppen ennek a felháborodásnak a szublimálása és levezetése, intézményessé, absztrakttá, objektívvé, igazságossá tétele mindama technikai eszközök : — a pártatlan bíró, a tagolt és kontradiktatórikus eljárás, a fellebbezés lehetősége és a közösség hatalmával biztosított végrehajtás — segítségével, amelyek ennek a célnak a szolgálatában a jog számára ősidők óta rendelkezésre állottak. Az önbíráskodás, a magánbosszú, a lincselés jelenségeit akarja elkerülni a jog akkor, amikor a bűncselekményt a sértett helyett maga torolja meg s ezzel a közösség tagjainak a büntetés elleni felháborodását a büntetés intézményével levezeti. A büntetőjog történeti kialakulása a legmesszebbmenőén alátámasztja a büntetés funkciójának ilyen értelmezését. A magánbosszúnak a közösség számára való kisajátítása volt az az út, amelyen keresztül a büntetőjog kialakult. Nem a sértettek keresték először a köz védelmét a bűntettesekkel szemben, hanem a vádlottak a bosszúló rokonnal, a lincselő tömeggel szemben. Minden büntetőjogi dogmatika élén ott áll az a jogtörténeti megállapítás, amely szerint a büntetőjog olymódon jött létre, hogy a megtorlás jogát a köz fokozatosan kivette az egyes ember kezéből. De csodálatosképpen még azok is, akik tagadják, hogy a büntetés értelmét célja határozza meg, alig vonják kétségbe, hogy a büntetés célja nem más, mint a társadalom védelme a bűntettel szemben, a bűncselekmények lehető csökkentése. Ma már kétségtelen célja ez is, de nem ez a büntetőjog eredeti funkciója. Kétségtelen, hogy oly helyzetben, amikor a civilizált emberiség tekintélyes része az életviszonyok tekintélyes területén elszokott az önbíráskodástól, a büntetőjog legalább annyira védi a társadalmat a bűntettesek ellen, mint a bűncselekménnyel megvádoltakat a társadalom közvetlen felháborodása ellen. Semmi szokatlan nincs azon, hogy valamely társadalmi intézmény, amilyen a büntetőjog is, egy bizonyos társadalmi funkció betöltésére, végzésére alakul ki és amikor kialakult intézmény-