Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG

ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG 21 rendszerré nőtt, akkor egy más társadalmi feladat szolgálatába állítódik. Hogy a büntetőjognak vannak oly területei, melyek ma már pusztán a társadalom védelmét szolgálják, azt világosan mutatja a kihágási bűncselekmények kialakulása. A társadalom itt a legkülönbözőbb gyakorlati célok érdekében használja fel azt a szabályozó és elrettentő apparátust, amelyet a büntetőjog jelent. Semmi kétség, hogy a szabálytalanul közlekedő gyalogost sújtó pénzbírság nem a meglincselés veszedelmét hárítja el a megbüntetett felől. De a büntetőjog nagyobb és jellegzetesebb részét ma is az a funkció tölti ki, amely a társadalomnak megtorlást követelő felháborodását szublimálja s ez a terület világosan elválik a pusztán védekező jellegű büntetőjogtól. Hogy tehát a megtorló büntetést lehet-e védekező büntetéssel helyettesíteni, ez a kérdés nem azon dől el, vájjon helyes-e vagy nem helyes a fegyházakat kórházakká átalakítani, hanem azon, hogy a társadalomnak felháborodásra, haragra és önbíráskodásra való készsége megszünt-e oly mértékben, hogy a megtorló büntetést mint levezetést nélkülözheti. Ahogyan az alkoholtilalom megvalósíthatóságát sem az szabja meg, hogy a szeszesitalok károsak-e az emberre vagy hasznosak, hanem az, hogy megfelelően lecsökkenthető-e valamely adott társadalom narkotikumszükséglete. A büntetésrendszer megtorló jellegét csak ott és annyira lehet csökkenteni, ahol és amennyire a társadalomnak fölháborodásra és megtorlásra való készsége csökkent. Kétségtelen, hogy amint a történelem folyamán a társadalom fölháborodási készsége elmebetegekkel és varázslattal gyanúsítottakkal szemben a minimumra tudott csökkenni, a társadalom megértési készsége a mai bűncselekmények óriási területén is nagyfokú növekedésre képes. Teljesen azonban csak oly társadalom nélkülözhetné a büntetőjogot, amelyből a mások cselekedeteivel szemben való felháborodás indulata mindenestől hiányoznék. Ebben a megvilágításban mélyebb és az emberi jogok ideológiáján túlmenő értelmet nyer a felvilágosodás büntetőjogelméletének az a tétele, hogy a büntetőjog lényeges funkciója a bűntettes, illetve a vádlott védelme. Miután fölismertük, hogy a büntetőjogban szükségszerű a megtorlásnak bizonyos mennyisége, érvényesnek kell elismernünk azt a követelményt is, hogy ez a megtorlás szublimált, levezetett, racionalizált