Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG

ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG 17 A megtorlás, vagyis az elkövetett rossznak rosszal való viszonzása az apriori szemlélet szerint nem szorul igazolásra, vagy legalább is jogon kívüli értékalapja van : a világ harmónia helyreállítása, a bűnös vezeklése, az emberiség erkölcsi közmeggyőződésének érvényesülése, stb. Legegyszerűbben Grotius fejezi ki a büntetés apriori felfogását: Crimen grave non potest non esse punibile : nem lehet, hogy súlyos bűntett ne legyen büntethető. A büntetés a posteriori elméletei a büntetés értelmét abban a célban látják, amelynek szolgálatában áll s ez a cél az ú. n. célelméletek szerint, de általánosan elfogadott nézet szerint is, nem lehet más, mint a társadalom védelme a bűntettel szemben, vagyis további bűncselekmények megakadályozása annak a hatásnak a segítségével, amelyet a büntetés akár a bűntettesre (speciálprevenció), akár a társadalom többi tagjaira gyakorol (generálprevenció). E beállításban a büntetés nem megtorlás a bűntettel szemben, hanem a társadalom védekezése. Ennek az álláspontnak empirista-evolucionista változata azt mondja, hogy a büntetés lényeges intézménye a társadalomnak, mely a primitív korszakok megtorló jellegéből kiemelkedve, fokozatosan magasabbrendű védekező büntetéssé alakul (kriminálpolitikai iskola). Ezen túlmegy a pozitivista büntetőjogi iskola erősen materialisztikus felfogása : a büntetéshez, melyet megtorló jellegétől tökéletesen megtisztítani nem lehet, nincsen joga a társadalomnak, mert minden bűntettes beteg és mert minden bűncselekmény társadalmi produktum. A büntetőjogot eszerint a minden megtorló, büntető és értékelő elemtől megtisztított társadalmi védekezésnek kell felváltania. E felfogás materialista végkövetkezménye magyarázza azt az első tekintetre paradoxnak látszó helyzetet, hogy a megtorlásos büntetés hívei inkább hivatkoznak a büntetés erkölcsi alapjaira, mint a nevelő, csak a szükséghez képest védekező büntetés hívei. De az egykor éles és késhegyre menő elméleti vita ezen a ponton is rég elcsendesedett már. Áthidaló álláspontok sokasága alakult ki, amelyek egyik oldalról meggyőzően mutattak rá arra, hogy csakis a megtorlásos büntetés képes azt az elrettentő hatást gyakorolni, amely éppen a megelőzésre szükséges, vagy amint azt Heller Erik összefogott formulája kifejezi: a megtorlási büntetés a legjobb védelmi bünTársadalomtudomány. 2