Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG

ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG 13 letet s az erkölcsi ítéletből az erkölcsi szankciót. Ezekkel a fogalmakkal a jog jellegzetes logikai feszültsége vetődik bele az erkölcs világába és logikailag igyekszik tagolni az erkölcsi jelenségek és élmények osztatlan egységét. A krisztusi etika volt az, mely az erkölcs büntetőjogias szemléletével szemben először foglalt élesen és tudatosan állást. Az evangélium állásfoglalásában pontonként ki lehet mutatni, hogy mennyire az erkölcsnek a farizeizmus által képviselt büntetőjogias szemlélete ellen irányul. Ezt a gondolatot a legösszefogottabban képviseli a «ne ítéljetek» tanítása, melynek a büntetőjog és etika közötti különbségtétel számára szóló tanulságára még vissza fogunk térni. Etika és büntetőjog érvényességi viszonya. (2a) Az etika és büntetőjog összefüggésének másik központi kérdése : hogyan érinti a két szabályrendszer egymás érvényességét. Az erkölcsön alapul-e a jog érvényessége, avagy két független szabályrendszer áll egymással szemben? Az első felfogás legradikálisabb fogalmazása szerint minden jogszabály virtualiter benne foglaltatik az erkölcs szabályaiban s a jog az erkölcs általános érvényének világából a valóságos emberi magatartások világába való leszállás során az erkölcs konkretizálását valósítja meg. Ebben a beállításban az erkölcsi jó eszméje és a tételes jog közé szükségképen beékelődik a természetjog rendszere és ez írja elő a jog számára azokat az általános elveket, amelyekhez az erkölcsileg helyes, kívánatos és érvényes jogrendszernek alkalmazkodnia kell. A másik, a pozitivista felfogás szélsőséges fogalmazása szerint egy jogszabály erkölcstelensége nemcsak hogy nem érinti a jogszabály érvényes és kötelező voltát, de jog és erkölcs egyáltalában teljesen függetlenek egymástól. Eszerint a két normarendszerben nemcsak az érvényesség nem azonos jelentésű, de az erkölcsi Rossz és a bűntett között is hiányzik minden közösség. A két szélső álláspont kétségtelen tarthatatlansága következtében mind általánosabb elismerésre talált, hogy egyrészt a jog éppen társadalmi funkciójának más volta miatt nem lehet teljes egészében az erkölcsi normák rendjének a része, másrészt a jog minden különbözősége mellett is a társadalmi szabályoknak oly területét jelenti, mely különösképen az erkölcs megítélése alá