Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG

B1BÓ ISTVÁN esik. Ha tehát egy jogi jelenség, mely a jog sajátos érvényességi kategóriái alá tartozik, erkölcsi ítélet folyamán nem is veszíti el érvényességét, maguk a jogi jelenségek jogi érvényességük érintetlenül maradása mellett is szükségképen erkölcsi megítélés tárgyai, akár pozitív, akár negatív lesz is ennek a megítélésnek az eredménye. A jog és erkölcs kölcsönös érvényességének mikéntje elsősorban a természetjog elméleteihez való állásfoglalások során alakul ki. A temészetjog lehetőségeit és határait ma a kriticizmus legfinomabb eszközeivel kicsiszolt gondolatmenetek világítják meg. Ebben a vonatkozásban azt a klasszikus természetjogi álláspontot, mely a jogszabályt az erkölcsi szabály puszta konkretizálásának tekinti, fölváltja annak kriticista formája, a relatív természetjog elmélete, mely szerint nincs ugyan olyan örökérvényű természtjogi kódex, amelytől a jogszabályok érvényessége függ, de adva van a jog értékes fejlődésének hely, idő és kultúrkörök szerint változó, de nem kevésbbé objektív érvényű értékmérője. Ez a relatív természetjog, ha egy statikus pillanatban nem is képes valamely jogszabály jogi érvényét érinteni, dinamikus szemléletben «mint az erkölcsi közvéleménynek a jogra vonatkozó része» állandóan szelektáló hatást gyakorol a vele ellentétes jogszabályokra.1 A másik állásfoglalást, mely a jogot és erkölcsöt egymástól teljesen különböző és független normarendszereknek tekinti, kriticista megfogalmazásban a negatív természetjog elmélete tartalmazza.2 Eszerint a jognak megvan a maga sajátos érvényességi területe, amelyen belül sajátos értékmérők állapítják meg a jogi normák és jogi aktusok érvényességét, ámde ez a terület nem határolatlan, hanem az erkölcsi értékmérők számára fenntartott terület által határolt. Éppen ezeket a határokat szabja meg a negatív természetjog, amikor rámutat arra a pontra, amelyen túl egy jogszabály igényével fellépő szabály az erkölcs értékmérője előtt nemcsak erkölcstelennek minősül, hanem jogi érvényességében is megsemmisül. Ezek az elméletek, melyek szélső ellentéteket leszűrt formá1 Horváth Barna: A jogelmélet vázlata. 1937. 2 Moór, Július: Das Problem des Naturrechts. Archív f. Rechts u. Soc. phil. 28 (I934—35)-