Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - A FRANCIA SZOCIOLÓGIA TRADÍCIÓI ÉS IRÁNYAI

A FRANCIA SZOCIOLÓGIA TRADÍCIÓI ÉS IRÁNYAI 5 meginduljanak, szükség van egy vízbedobott kavicsra, egy kisebb-nagyobb invencióra, mely például a beszéd, imádság, termelés vagy vásárlás módjára vonatkozik. Azt a tételt azonban, hogy az utánzás «az a kulcs, amely minden zárat kinyit», hogy ez az egyetlen erő, mely egy eszmét, szót vagy mozdulatot egyéntől egyénhez visz, természetesen cáfolták. Azt azonban senki sem vonhatja kétségbe, hogy Tarde kutatásai azon a téren, amit ő maga «interpszihológiának» nevez, utat nyitottak a relációk pszihológiájának, az egyének között végbemenő akciók és reakciók tanulmányozásának, melyre a legobjektívebb szociológiának is szüksége van. Durkheim, ki Auguste Comte nyomdokain halad, bizonyos tekintetben ellentéte Tarde-nak. A dilettantizmustól való irtózata arra viszi, hogy gyanúsnak talál szociológiai téren minden irodalmi jellegű tanulmányt, ahol — mint ő azt szigorúan megjegyezte — az író kivonja magát a bizonyítás szokásos kötelezettsége alól. Mint pozitív szellem, aki azonban nem rabszolgája a pozitivista rendszernek, arra int, hogy ne higyjünk a közkeletű fogalmaknak, hogy a társadalmi tényeket dolgoknak tekintsük és ne igazodjunk csupán az egyéni tudat benyomásaihoz, vagy értelmezéséhez. Eltökélt szándéka, hogy először is tárgyilagos lesz a szociális kutatásokban ; az eredményes kutatás azonban megköveteli, hogy tárgya korlátozott legyen. Auguste Comte ambíciója túlzott volt, mikor azt hitte, hogy egy csapásra felfedezheti az emberiség fejlődését irányító egyetlen törvényt, mely mindenfajta és a legkülönbözőbb típusú társadalomra érvényes. Bele kell nyugodnunk, hogy először is specializálódni kell, hogy csak egy bizonyos számú problémát vizsgálhatunk. Durkheim azokat választja, melyek az erkölcsre és vallásra vonatkoznak s ezek eredetét a társadalmak szervezetében és szükségleteiben keresi. A specializálódás szükségességének tett engedmények miatt természetesen nem szabad szem elől tévesztenünk a végső eszményt, egy szintézis megvalósítását és az egyes társadalmi tudományok megújítását azáltal, hogy figyelmünket a nagy összességek életére fordítjuk, amelyek a társadalom különböző intézményeit szolgálják. Azt mondták, hogy Durkheim ezt a szintézist úgy akarta