Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

A TÁRSADALOM VEZETŐI 27 képesek — kivételesen — az alsóbb vezetőkategóriák munkáját vezetni, de alsóbbak nem a felsőbbek lényegét megragadni.1 Ezzel kapcsolatos egy újabb kérdés, amelyet «a vezetők fokozati tragikumának)} mondhatnánk. The right leader at the right place ! Megesik egyes történeti helyzetekben, egy ügyvivő vezetőtípus oly pozícióba kerül, hogy a számára megoldandó feladat lényege egy politikai művész típusához való. A közvélemény ilyenkor a magasabb perspektíva hiányát szokta emlegetni. Az is sajátosan érdekes probléma, ha egy magasabb kategória az alsóbbnak helyzetébe, pl. az ügyviteli helyzetbe, nem tudja magát beletalálni.2 Beszélhetünk így pozitív és negatív fokozati eltolódásáról, az első esetben az alsóbb kategória a felsőbb kategóriának, a másodikban egy felsőbb az alsóbb kategóriának ügykörét ellátni képtelen. Probléma, amely megoldásra vár, a dhibds fokozat-ambíció)): ez esetben nem annyira egy ügysorozat megoldása szenved csorbát, mint inkább a személyi presztízs, miután a vezető nem találja el azon fokozatot, mely vezetői típusának megfelel. Végül felmerül egy probléma, melyet ^fokozat-tévesztésnek)) nevezünk a közönség részéről. Ez abban áll, hogy a politikai közönség, a szélesebb értelemben vett politikai elit oly vezetőre vágyakozik, aki egy politikai művésznek, vagy egy missziós vezérnek való feladat megoldására hivatott, ámde nem találja meg vezérében épp a keresett fokozati igényt ; pl. nem látnak mást, mint az ügyek továbbvitelét. Ez esetben nyugtalanság, csalódás következik be. Mind e kérdések felderítése a jövő feladata. 5. és 6. Az a típus, illetőleg vezetői fokozat, mely az előbbiek fölött áll, egyetemessége jogán lesz magasabb. Nem egy-egy népnek, hanem mindenkinek szól törekvésük végső következménye : egy új, széleshorizontú «világnézet», illetőleg életfelfogás. Akik e téren lesznek vezetőink, azok valóban az egész életre, mint 1 Ilyennek tekinthető bizonyára Bismarck utódának, Caprivinek a helyzete, aki az orosz problémát nem tudta a viszontbiztosító szerződés lejártakor (1890) megoldani s akaratlan előkészítője lett annak a helyzetnek, mely a világháborúra vezetett. 2 Az id. Andrássyról írják, hogy a köznapi, mégoly sürgős esetek elintézése elől szívesen menekült el, lovagolni ment; a számára «köznapias esetek" oAugiás istállója» maradt fenn hónapokon át.