Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)
1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)
28 DÉKÁNY ISTVÁN totalitásra bírnak átalakító igénnyel, tehát életvezéreknek mondhatók. Ilyen egy Platón s ilyen Szent Ágoston. Az életvezérek természetesen nem adnak minden életvonatkozásban útmutatást, igényük az életegész vezetésére irányul. Ha a világnézetet formáló filozófusra gondolunk, tudjuk, ő is töredékeket ad egy nagy életprogrammból, de felelősségérzése magasabbra sarkallja, egy totalitásra. Totális felelősség a sajátos vonásuk, az életet sub specie totalitatis fogják fel.1 Gondoljunk Plafonra. Nem tudjuk róla elképzelni, hogy pusztán ügyvivő-vezető lehessen, avagy ügyes technikusa legyen az életnek, ki «a szálakat szövögeti» (v. ö. Politikos : hyphantiké techné) — e téren a szofisták is megtennék a magukét. Az sem elég, hogy nagyszabású emberművészt, szervezőt lássunk abban, aki az Akadémiát organizálta : Platón nem kevesebbet kívánt, mint a hatalomra vágyó lélek és élet helyett a Mély-lélek igéjét halló elmét, aki az Eszmét, az Igazat, a Jót látja, akinek szeme látnoki szem. Platón nemcsak érzületeket akart ápolni; missziós eszme-terjesztésre törekvéssel nem éri be. Benne nem pusztán elméleti véna élt, hogy theoretikusan egésznek láttassa a világot, hanem látni akarta az embert magasra emelkedése hitében. Ez a hit nem pusztán terjesztés, extenzitás lendülete, hanem az élet intenzitása és mélysége. El lehet ugyanezt mondani Szent Ágostonról is. Életvezér ő is, mint az egész emberiség vezére, ki szellemét távoli múltból állandóan sugározza.2 A hatás köre az életvezérek körében sem teljes : hozzá van kötve pl. ahhoz a latinos kultúrkörhöz, melyben megértik műveiket, s hozzá van kötve magasabb emberi színvonalhoz. De ez már csaknem a felső határ, melyet vezető elérhet. Hatásuk forrása : a mű. Minden nagy vezér, akár író, zeneköltő, festő vagy szobrász, egy objektív közegben állandósul, objektiválódik. Az emberiség említett nagy vezetői objektivált vezetők, akik nem húnynak el, akiknek művei állandóan meg1 V. ö. Dékány : A filozófus és felelőssége. Athenaeum. 1936. évf. 2 «Alakja és hatása egyike a legnagyobbaknak, melyet a történelem fel tud mutatni s szelleme még ma is oly elevenen és megcáfolhatatlan frisseségben él közöttünk, mintha nem másfélezer év távolából intene felénk, hanem kortársunk volna» (Halassy Nagy J. Az antik filozófia. 1934. 434- !•)