Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

26 DÉKÁNY ISTVÁN üres rend-mechanizmus, hanem legfelsőbb törvény.*1 A vezér mégsem mondhatja XIV. Lajos szavait : l'état c'est moi, hanem fordítva, én a népé vagyok. Mi okozta a közönség lélektana szempontjából mindezt? Valósággal a tömeg is hajlott arra, hogy valaki az ő hiányzó akaratát pótolja gazdag, erőteljes egyéniségével, s lelki koncentrációra való képességével. Mindenekelőtt a vezér kerek, kiemelkedő «egyéniség».2 Belejátszott e helyzet alakulásába az, hogy féltek a bajoktól, s forrón remélték az új jövőt — íme, a félelem és a remény motívumának minden korban jelentékeny tömeglélektani fogantyúja.3 A mai helyzetben nem lett volna elég egy junker-életforma tipikus képviselője, mégha az igazi «államérzülettel» telített is. Nem lett volna elég bárminő ördögi ügyességű «ügyvivő» vezető sem, másnemű vezért vártak : aki eleget tesz az új idők megújhodási készségének, vezér kellett, aki közösséggé formálta a népet. A közönség nem is részletsikereket vár tőle elsősorban, hanem azt, hogy megsejtesse vele egy új élettotalitás körvonalait. íme, volt ily vezetővárás a közönség részéről, s a vezér egy «missziós vezető» arculatában jelentkezett. Látható e példán nemcsak a közönség és vezetőjének összefüggése a vezetővárásban, hanem a vezetés fokozatának sajátos igénye. A missziós vezető életművének eredménye igen széles körben jelentkező új szellem, érzület, éthosz. Mielőtt a két utolsó vezetői kategória (vertikális fokozat) vázolására térnénk át, ki kell térnünk röviden új feladatok megjelölésére, melyek főként az előző fokozatokhoz kapcsolódhatnak. A vezetés fokozatiságával, a vertikális vezető-kategóriákkal kapcsolatos következő új problémák megoldására tudtunkkal semmiféle kísérlet nem történt. Megoldandó az a kérdés, hogy minők a vertikális kategóriák határai; úgy látszik, a kategória határa fölfelé éles, lefelé nem, azaz felsőbb kategóriák még 1 Thalheimer, 7. 1. 2 Jerusalem, Soziologie des Rechts. 1925. I. 192. lap (v. ö. 110. 1.) utal erre : Der Tráger kollektiver Funktionen ist immer zuerst Reprásentant der Entwicklung zum Individualismus gewesen. V. ö. Bogardus 8. és 17. fej. 3 V. ö. Das Lohn- u. Furchtmotiv J. Bühler, i. m. 68. lk. már a középkorban jelentékeny.