Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - A társadalom vezetői. (A vezető-kategóriák kérdése.)

DÉKÁNY ISTVÁN történetfelfogás előtt, mely a történet irracionális helyzetei előtt elzárkózik. Nem hisszük, hogy statisztikailag megfogható kérdés ez, azonban némi élettapasztalat nem kevés szerepűnek mutatja az események kedvező összejátszását. A chancetényező jobbára más elemekkel együtt szerepel legitimációs alap gyanánt, tehát inkább csak részleges chance-vezetőkkel találkozunk, ezek száma azonban aligha csekély. A mai demokratikus gondolkozók közt nem egy akad,1 aki a chance-vezetés provokálásában demokratikus vívmányt hajlandó látni, nem pedig kényszerűséget, amely értékére jó, mint rossz egyaránt lehet, de ha jó, mindig erős kockázat árán. 6. Ellentétes legitimációs jogcím az előzővel, a véletlen szerint élre-kerüléssel szemben : az iskolázottság és szelekció, mely tudatosan irányul a kiválónak, a vezetőnek kiszemelésére, illetőleg nevelésére. E legitimációs alap kérdésében visszaemlékeztetünk első tudatos kialakítójára, Plafonra, aki a szofista Machtmensch-ek2 előtörésével szemben a legerősebb reakcióba menve, előre elgondolta korunk uralkodó nevelési szelekciós rendszerét. Korunk azonban némikép eltorzította és egyoldalúvá tette Platón elgondolását. Iskolázásunk intellektualista jellegű, míg Plafoné egy magasabb élet iskolája. Platón az állam vezetőit egész máskép képzelte el. Ők azok, akik i. mélyen belelátnak a dolgok lényegébe, biztosan tájékozódnak az élet lényeges kérdéseiben (lényeg-ismerők) ; 2. jól bepillantottak az értékek világába, tisztán és határozottan elválasztják a nem-értéktől az értéket, értékcsalódásoktól mentesek (érték-ismerők). 3. Az ember háromféle lelki sarkpontja rangsorban helyezkedik el, amennyiben a «szerző»-lélek s az őrző-megtartó «szilárd»-lélek fölé tudják helyezni az értéklátó elme, a látnoki lélek igényeit, tehát egy «kiegyensúlyozott» lélek tulajdona a vezetőknek, akik 1 Kelsen : Vom Wesen u. Wert der Demokratie (1920) c. művében (24. 1.) írja e jellemző sorokat : «Konsequente Demokratien dürfen kein Berufs- u. Fachbeamtentum mit einer nur durch Altersgrenze beschránkten Funktionsdauer dulden. Womöglich nur gewáhlte Ehrenbeamte mit kurzer Funktionsperiode oder Berufung der öffentlichen Funktionáre durch das Los (sic), wenn nicht gar die Bestimmung eines festen Turnus, nach dem jeder Bürger (!) durch eine gewisse Zeit jede staatliche Funktion (!) auszuüben hat.» 2 V. ö. P. Menzer : Kallikles. 1922.